A Tarjányi Zoltán által szerkesztett sorozatok közül az ETT már a tizenkettedik kötettel gazdagodott most. Mivel páratlan évben járunk, nem egy fogalom köré szerveződnek a tanulmányok, hanem szerteágazó kutatásaik eredményeit adják közre a szerzők. Beran Ferenc korunk értékválsága közepette a jó kormányzás lehetőségeit vizsgálja, Gruber László pedig a mózesi etika ószövetségi alapelemeivel foglalkozik. Kék Emerencia az eskü értelmezéséhez nyújt segítséget, míg Nemes György az eretnekségek elemzése kapcsán részletesebben is kitér a Szentháromsággal, Krisztus istenemberségével és a Szentírás sugalmazottságával kapcsolatos tévtanításokra. Németh Gábor a hazugság fogalmát járja körül alaposan; Papp Miklós a kételkedő lelkiismeret számára nyújt segítséget. Soltész János a mértékletesség erényének gyakorlásához ad támpontokat, Tarjányi Zoltán pedig az erkölcs nevelésben betöltött szerepéről gondolkodik.
Az ETK új kötete Kék Emerencia doktori disszertációját teszi hozzáférhetővé. A szerző azt a rejtélyes jézusi mondatot igyekszik értelmezni, amely a Szentlélek elleni bűnöket kiemelt jelentőségűnek tartja (Mk 3,29). „Létezik- e olyan bűn, amelyet a mindenható Isten sem tud megbocsátani?” – teszi fel a kérdést a szerző, majd az alapoktól elindulva körüljárja a blaszfémia és az istenkáromlás fogalmát. Végső következtetésként odáig megy el, hogy a mai kor embere már akkor a Szentlélek ellen vétkezik, amikor nem vesz tudomást Isten létezéséről. Feladatunk is van ezzel kapcsolatban: „Mivel az Egyház és a katolikus teológia Szentlélek elleni bűnértelmezése vélhetően nem fog változni a jövőben, mindannyiunk küldetése, hogy az erről szerzett ismereteinket továbbadjuk és életünkkel jó példát mutassunk.”
(Erkölcsteológiai Tanulmányok, XII., Jel Kiadó, 2011; Kék Emerencia: A Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűn értelmezése, in: Erkölcsteológiai Könyvtár, Jel Kiadó, 2011)
