Zenari bíboros beszámolója népe szenvedéséről
Fotó: Merényi Zita

 

Zenari bíboros megrendítő fotósorozatot vetített a hallgatóság elé a szíriai nép szenvedéséről: felvételeket lebombázott házakról, sebesült emberek, sok-sok gyermek képét, akik megsérültek, elveszítették otthonaikat, értetlenül szemlélik a pusztítást, menekülttáborokban élnek, menekülnek családjaikkal a városokból a pusztaságon keresztül… A szíriai apostoli nuncius figyelmeztetett, hogy amit láttunk, azon túl ott vannak a mély lelki sebek és a társadalom szövetében okozott hatalmas károk is.
Elmondta, hogy 2008 óta teljesít szolgálatot Szíriában, azon a földön, ahol Szent Pál a pogányok térítője lett, ahol először hívtak minket keresztényeknek. Nyolc évvel ezelőtt az erőszak áradata váratlanul öntötte el az országot, és ahogyan európai politikai vezetők megfogalmazták, „földi pokollá” változtatta, minden képzeletet felülmúló szenvedést okozva. Ipari méreteket öltött a nemi erőszak, a nők és gyermekek elleni brutalitás. Az UNICEF gyermekek elleni háborúról beszél, felhívja a figyelmet a gyermekek, az ártatlanok lemészárlására. Ha pedig számokban akarjuk kifejezni mindezt, az adatok magukért beszélnek: félmillió halott, másfél millió sebesült, a lakóházak 35 százaléka megrongálódott, a kórházak 54 százaléka, minden harmadik iskola megsemmisült vagy használhatatlanná vált, az emberek 70 százaléka mélyszegénységben él, 60 százalékuk munkanélküli.
Olyan lett Szíria, mint az irgalmas szamaritánus történetében a félholtra vert ember. Ahogyan Jeremiás mondja a Siralmak könyvében: „Nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?” (2,13.) Mario Zenari úgy érzi, bíborosi sapkájának vörös színe a vért jelképezi: a sok kis Péter, Mohamed, Rita, Fatima vérére, vagyis a sok kis keresztény és muszlim gyermek vérére, az ártatlanok vérére emlékeztet.
A háború mindenkit érint, mindenkit egyaránt sújt, többséget és kisebbséget, ugyanakkor a leginkább fenyegetett csoportok a kisebbségek. A háború második évében jelentek meg a dzsihádisták, akik ebben az országban, ahol vallásszabadság volt, áttérést kezdtek követelni. Az Iszlám Állam megjelenésével a helyzet még súlyosabbá vált, védelmi díjat kértek a keresztényektől. Az országban sok pap meghalt, két ortodox metropolitát és három papot elraboltak, azóta sincs hír róluk. Vannak vértanúik, akiket a hit iránti gyűlöletből öltek meg.
Mindez egy szekularizált államban, ahol lehet templomokat építeni, gyakorolni a vallást, a muszlimok felvehetik a keresztény hitet; egy olyan országban, ahol kivételesen jó az együttélés keresztények és muszlimok között, a vallási vezetők körében különösen, még ha a nyolc éve tartó háború rontott is a helyzeten.
Zenari bíboros felhívta a figyelmet a keresztények exodusára. A II. világháború után még az ország 30 százaléka volt keresztény, a legutóbbi háború előtt már csak 5-6 százalék: egyrészt az emigráció, másrészt a muszlimokénál sokkal alacsonyabb születési ráta miatt. A háború nyolc éve után az arány 2 százalékra csökkent. Az apostoli egyházak halálra vannak ítélve, nem a templomrombolások miatt, hanem mert elmennek a képzett, fiatal férfiak, a lányok nem találnak majd maguknak keresztény férjet. A kivándorló örmény, szír, melkita keresztények pedig Észak- és Dél-Amerikában, Európában a latin rítusú egyházakhoz kapcsolódnak, a második, harmadik generáció már teljesen elveszíti a kapcsolatát eredeti egyházával. Pedig – ahogyan Ferenc pápa sokszor hangsúlyozta – a Közel-Kelet keresztények nélkül nem ugyanaz, hiszen a keresztények nagymértékben hozzájárultak országaik kulturális, gazdasági fejlődéséhez, az egészségügy és az oktatás színvonalának emeléséhez. A keresztények világra nyitott ablakként szolgálnak a térségben, és az exodussal ez az ablak bezárul.
A bíboros beszélt a keresztény szervezetek felbecsülhetetlen értékű helytállásáról is: az egyházak ott vannak a mély fájdalom színterein, Krisztussal együtt, aki azt mondja: „Sajnálom a tömeget, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük” (Mk 8,2).
A keresztények a szamaritánusok, akik olajjal kenik be a sebeket, gyógyítják a fizikai és lelki sérüléseket – fogalmazott a nuncius, aki hálás a sok nemzetközi keresztény szervezet támogatásáért és a szíriai egyházak nagylelkű elkötelezettségéért, a karitatív területeken végzett munkájukért. Hálás minden segítségért, támogatásért, ami megvalósítja a krisztusi parancsot: „Ti adjatok nekik enni!”, hiszen „ingyen kaptátok, ingyen adjátok”. Mario Zenari a szíriai egyház nevében őszinte köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságnak a támogatásért.
Giampaolo Silvestri, az olasz AVSI civil szervezet főtitkára bemutatta az Open Hospitals (nyitott kórházak) elnevezésű programot, amelyet a magyar kormány támogat. Az 1972-ben alakult, 31 országban, összesen mintegy 1600 fővel működő szervezet célja az emberi méltóság előmozdítása a fejlődést ösztönző projekteken keresztül. 2018-ban 68 millió eurós költségvetéssel munkálkodtak afrikai, latin-amerikai, közel-keleti fejlesztési tervekben. Elsősorban az oktatást és az élelmiszer-ellátást szeretnék biztosítani a háború sújtotta országokban.
A programot Zenari bíboros indította el, amikor látta, hogy a szíriai egészségügyi ellátórendszer fele megsemmisült, a három katolikus kórház kapacitása pedig nagyon alacsony. Mindhárom kórház több mint száz éves múltra tekint vissza, Damaszkuszban az olasz kórházat szalézi nővérek, a francia kórházat vincés nővérek, az aleppói Szent Lajos kórházat pedig a Szent József megjelenéséről nevezett nővérek kongregációja alapította. A fejlesztéssel az volt a céljuk, hogy a szegények ingyenesen kapjanak egészségügyi ellátást.
A 2017 júliusától működő projekt keretében három év alatt 50 ezer rászorulót kezelnek, javítják az ellátás minőségét, képzik az egészségügyi dolgozókat. Az idei költségvetésük 16 millió euró, ebből 9 milliót adományokból gyűjtöttek össze. A magyar kormány az első olyan köztestület, amely támogatást nyújtott, remélik, hogy ezzel példát adnak más országoknak is. A másfél millió eurós támogatásból 4500 szegény szíriai ellátását tudják biztosítani.
Zenari bíboros végül hozzátette a beszámolóhoz, hogy a kórházak nemcsak a testet és a lelket gyógyítják, hanem nagymértékben erősítik a társadalmi összetartozást is. A musz­lim betegek különösen hálásak, csodálkoznak, hogy a keresztények segítik meg őket, és elkezdenek gondolkozni ezen. Ez a tapasztalat az összetartozást hirdeti ebben a sokat szenvedett országban.

***

Magyarország kormánya a Hungary Helps program keretében 505 millió forint támogatást nyújt az Open Hospitals (nyitott kórházak) programot koordináló AVSI Alapítvány számára a három katolikus kórház – az aleppói Szent Lajos kórház, a damaszkuszi francia kórház, valamint a szintén a szír fővárosban lévő olasz kórház – egyéves működésének biztosítására.

Forrás: MTI

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..