Zarándokok Máriaremetén…

Az egykori főpásztor, Prohászka Ottokár kezdeményezte annak idején, hogy a területén található plébániák, közösségek Szentháromság vasárnapján zarándokoljanak el a máriaremetei kegytemplomba, s közösen vegyenek részt ünnepi szentmisén. A püspök már nem élhette meg a kezdeményezés megvalósulását, de utódja, Shvoy Lajos püspök évtizedekig hívta és vezette híveit ezekre a zarándoklatokra, s tették, illetve teszik ezt a mostani főpásztorok is. Ebben az esztendőben, május 18-án, már kora délelőtt jöttek a különjáratú autóbuszok, melyek a távolabbról érkező híveket szállították, de a szervezők várták a közelebb – az egyházmegyéhez tartozó településekről érkező – gyalogos zarándokokat is. Tíz óráig a bódékból vásárfiát árusító kereskedőké volt a kegytemplom kertje, aztán a szabadtéri oltárnál gyülekező asszonyok és férfiak a rózsafüzér imádságába kezdtek. Ekkor még néhány gyerekes család sétálgatott a mézeskalácsárusok közt, de fél tizenegyre, a templom harangjának szavára már mindenki várta, hogy megkezdődjék az ünnepi szentmise.

Homíliájában Spányi Antal a többi közt arról szólt, hogy voltak olyan időszakok, amikor az embertelen politikai hatalmak deportálással, átköltöztetéssel igyekeztek az embereket gyökereiktől elvágni, mert tudták, hogy az új környezetben nehezen találják majd föl önmagukat, hiányozni fognak számukra a viszonyítási pontok. Mint mondta, ilyen helyzetben könnyebben befolyásolhatóvá válik az ember. Ezek a hatalmak azt is tudták – folytatta – , hogy az egyik legnagyobb ellenfél maga az egyház, mely megtartó gyökerekkel rendelkezik – próbálták hát a híveket az egyháztól eltántorítani. Prohászka Ottokár kezdeményezésére immár nyolcvanegyedik alkalommal jönnek el a székesfehérvári egyházmegye hívei Máriaremetére, melyet azért tesznek tudatosan, hogy gyökereiket ápolják. Erőt adnak ezek a zarándoklatok, hogy a nehézségekkel meg tudjanak küzdeni, emellett jelzik Krisztus és egyháza iránti hűségüket is. „Fontos ragaszkodnunk az ősi, megtartó hagyományokhoz, s mindezt az utánunk következőknek is vonzó módon próbáljuk meg átadni. Hálát kell adnunk tehát e zarándoklatért, a nyolcvanegy esztendőért, azokért, akik eddig idejártak, s azokért is, akik majd követnek bennünket” – mondta a főpásztor, majd folytatta: „Múlt héten a Lélek kiáradását ünnepeltük. Most, Szentháromság vasárnapja figyelmeztet bennünket, hogy a keresztény embernek imádkoznia kell és tanúságot tennie az örömről és a reményről. Sokan vannak, akik saját törekvéseiket próbálják megvalósítani, ismeretlen számukra az önzetlen szeretet. Ezért sodródnak válságba a családok, lesznek sokan boldogtalanok. Szüksége van a világnak a keresztények hitből és kegyelemből fakadó erejére. Mi, a nehézségek, fájdalmak, szenvedések mellett is tudjuk, hogy Krisztus mellettünk áll, szeret bennünket, érezzük, hogy az Atya gyermekei vagyunk, és megtapasztalhatjuk a Szentlélek kegyelmét.”

Amikor Spányi Antal püspököt a zarándoklat céljáról kérdeztem, a keresztény értékek tudatosítását, küldetésünk fontosságát és a közös örömet tartotta a leglényegesebbnek. Egy zarándoklaton a közösség szeretetében örvendhetünk hitünknek, egymást erősíthetjük – mondta.