Beszédében kifejtette: a gazdasági és pénzügyi világválság súlyos és aggasztó fejleményei nem pusztán a gazdaságilag fejlettebb országok családjait és vállalatait sújtják, hanem a fiatalokat és a fejlődő országokat is. Új elkötelezettségi formákkal kell határozottan felvázolnunk a további előrehaladás útját. A válság jó ösztönzést nyújthat arra, hogy a gazdasági életet irányító mechanizmusok vizsgálata előtt elgondolkozzunk az emberi létről és annak etikai vonatkozásairól. Ne csak arra törekedjünk, hogy gátat emelünk az egyéni vagy nemzeti gazdaságok veszteségeinek, hanem új szabályokkal biztosítsuk mindenkinek az emberhez méltó életet és azt, hogy képességeiket az egész közösség javára bontakoztathatják ki. A fiatalok jövővel kapcsolatos bizonytalanságából születtek azok a társadalmi megmozdulások, amelyek az elmúlt hónapokban olykor keményen sújtották a világ egyes térségeit, különösen Észak-Afrikát és a Közel-Keletet.
A fiatalok, akiket a szegénység és a munkanélküliség sújt, széles körű reformokat követelnek, tevékenyen részt kívánnak venni az ország politikai és társadalmi életében. Nehéz átmeneti korról van szó. Csak akkor haladhatunk a helyes úton, ha elismerjük minden ember elidegeníthetetlen méltóságát és alapvető jogait. Az intézmények és a törvények középpontjában a személy iránti tisztelet álljon; vessenek véget minden erőszaknak, és ne engedjék, hogy az állampolgárok igényeire fordított figyelem pusztán a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközévé váljék. A szentatya felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tartsák tiszteletben a népeket, és legyenek tudatában annak, hogy a stabil és kiengesztelődött társadalmak építése, amelyek ellentmondanak mindenféle igazságtalan, különösen vallási alapú megkülönböztetésnek, minden politikai határidőnél szélesebb látóhatárt jelent. A pápa különösen aggódik Szíriáért, és reméli, hogy véget vetnek a vérontásnak. A Szentföldön, ahol a palesztinok és izraeliek közötti feszültségek befolyásolják az egész Közel-Kelet egyensúlyát, hozzanak az érintett népek vezetői bátor és távolba mutató döntéseket. A pápa örömmel nyugtázta, hogy Jordánia kezdeményezésére a felek újrakezdték a párbeszédet. Jussanak el a tartós békéhez, amely biztosítja a két nép jogait ahhoz, hogy szuverén államokban élhessenek biztonságban, nemzetközileg elismert határokon belül. A nemzetközi közösség mindkét fél jogainak tiszteletben tartásával támogassa ezt a békefolyamatot.
A pápa továbbá nagy figyelemmel kíséri az iraki fejleményeket, sajnálatát fejezve ki a közelmúlt merényletei miatt, amelyek számos életáldozatot követeltek. „A béke útja egyben a fiatalok útja” – mondta II. János Pál pápa. A fiatalokat el kell vezetni a valóság teljes megismerésére, vagyis az igazságra. A nevelés helye elsődlegesen a család, amely egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Azok a politikai irányok, amelyek ártalmasak a család számára, fenyegetik az emberi méltóságot és magát az emberiség jövőjét is. Azok a jogi intézkedések, amelyek kedveznek az abortusznak, ellentétben állnak az emberiség jövőjével. A szentatya hosszasan elemezte a vallásszabadság kérdését. Felidézte Shahbaz Bhatti pakisztáni miniszter emlékét, aki tragikus körülmények között halt meg, mert védelmezte a kisebbségek jogait. A keresztényeket számos országban a legalapvetőbb jogaiktól is megfosztják, illetve háttérbe szorítják őket a közéletben. Máshol erőszakos merényleteket követnek el templomaik, lakhelyeik ellen. A vallási indokokra hivatkozó terrorizmus számos áldozatot követelt Ázsiában és Afrikában. Ezért a pápa Assisiben emlékeztette a vallási felelősöket arra, hogy erőteljesen hirdessék: nem ez a vallás igazi természete. A vallást nem lehet ürügyként felhasználni arra, hogy félretegyék az igazságosság és a jog szabályait. „Büszkén emlékeztetek rá, ahogy azt szülőhazámban is tettem: Németország alapító atyái számára az emberről alkotott keresztény nézet volt a valódi ihlető erő, ahogy az egységes Európa alapító atyái számára is.” Fájdalommal szólt a nigériai erőszakos cselekményekről, valamint az Afrika Szarvában pusztító éhínségről. Végül hangot adott annak a reményének, hogy a nemzetközi közösség a „nemzetek családjaként” készül a fenntartható fejlődés témájában Rio de Janeiróban megrendezendő Rio + 20 elnevezésű ENSZ-konferenciára, szolidaritást és felelősséget tanúsítva a jelen és a jövő nemzedékei iránt.
