A keresztény templom Krisztusé, az ő helyébe nem állíthatunk semmi mást. Istentől kapott ajándékunkat, magyarságunkat sem! Ami nem szent önmagában, de megszentelődhet a mi szentségre törekvésünk által. Mi alkotjuk ugyanis a hazát, mi írjuk történelmét. A Földnek ezen a táján, amelyet Kárpát-hazának is mondhatunk, mi: magyarok, mi: szlovákok, románok, szerbek, ruszinok, ukránok, horvátok, szlovének, osztrákok. Mi: magyar cigányok, és magyar zsidók. Mi: magyar urak, az Emese álmából sarjadt Árpád-nemzetség örökösei. Mi: sokféle származású magyar paraszt, akit évszázadokon át nem tartott a nemzet részének a magyar úr. Mi: török, német, osztrák, orosz elnyomottjai. Mi: keresztények és mi, akiknek nem Krisztus az istene. – micsoda lelemény – a korábban tiltottakból és a legújabb kínálatból most egyazon polcról válogathatunk az eszmék szabadpiacán. Adhatunk-vehetünk táltos-hitet, tűzugrást, csapolhatunk szívcsakrát. Kereskedhetünk lelkünk mélyéig megrendítő önsajnálattal, giccses dallamokkal, hamis legendákkal. Gyűjthetünk a bevásárlókosarunkba hitnek álcázott egyházellenességet, Istenre apelláló hatalmi haszonszerzést, szívfacsaró hazatemplom-avatást. S bedőlhetünk a címkének, amely magyar termékként hirdeti mindezt. A hited meggyógyított téged, mondja Krisztus a leprásnak. Tegyük hozzá, hogy nem a hiszékenységed! A mögöttünk álló ezer év igazolja, hogy eddigi gyógyulásaink, a tény hogy „megfogyva bár”, de itt vagyunk, a Krisztus-hitnek köszönhető. Annak, hogy mindig voltak a magyarok között – talán nem elegen –, akik azt mondták Mária országában, amit Mária mondott az Úrnak: Legyen nekem a te Igéd szerint! Megtesszük-e mi ugyanezt? Kinek adjuk magunkat s hazánkat: a mammonnak vagy az Úrnak? Ha jól tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre, akkor a templom felé vezető útra is könnyebben rátalálunk. Belátjuk, hogy valóban nincs „köztes lépcső” Isten és ember között. Csakhogy ez nem az egyház kizárását jelenti, miként az eszmefogyasztás piacának egyik újsütetű reklámembere mondja! Éppenséggel azt, hogy Krisztus, aki az út, az igazság és az élet, itt van velünk. A megtiszteltetés, hogy az egyház közösségére bízta magát: ez az Eucharisztia. S a templom ott van, ahol a hívek őt ünneplik. Ahol imádkoznak önmagukért, egymásért, a hazáért. Isten országáért.
