Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Tegnap késő este érkeztem vissza háromnapos bulgáriai és észak-macedóniai apostoli utamról. Hálát adok Istennek, amiért megadta nekem e látogatások lehetőségét, és ismételten kifejezem hálámat a két ország állami vezetőinek, akik szívélyesen és nyitottan fogadtak. A püspököknek és az egyházi közösségek vezetőinek pedig nagyon köszönöm azt a meleg szeretetet és áhítatot, amivel zarándoklatomat kísérték.
Bulgáriában Szent XXIII. János pápa élő emlékezete vezetett, akit 1925-ben apostoli vizitátorként, majd pápai delegátusként küldtek abba az országba. Jóakaratának és lelkipásztori szeretetének példáját követve találkoztam azzal a néppel, és meghívtam, hogy legyen híd Közép-, Kelet- és Dél-Európa között. A Pacem in terris mottóval mindenkit arra hívtam, hogy a testvériség útján járjon. Örömömre szolgált ezen az úton: újabb lépést tehettem előre azzal, hogy találkoztam a Bolgár Ortodox Egyház pátriárkájával, Neofittal, és a szent szinódus tagjaival. Nekünk, keresztényeknek ugyanis az a hivatásunk és küldetésünk, hogy az egység jele és eszköze legyünk, és akkor tudunk ilyen eszköz lenni, ha a Szentlélek segítségével azt, ami összeköt bennünket, eléje helyezzük annak, ami elválasztott vagy még ma is elválaszt bennünket.
A mostani Bulgária egyike a Szent Cirill és Metód által evangelizált földeknek. Szent II. János Pál Szent Benedek mellé Európa társvédőszentjeinek nevezte ki őket. Szófiában, a Névai Szent Sándor patriarkális székesegyházban imádkoztam a szent testvérpár ikonja előtt. Ők, akik a görög Szalonikiből származtak, kreatívan használták fel kultúrájukat arra, hogy a keresztény üzenetet közvetítsék a szláv népeknek; új ábécét alkottak, mellyel szláv nyelvre fordították le a Bibliát és a liturgikus szövegeket. Ma is szenvedélyes és kreatív evangelizálókra van szükség, hogy eljusson az evangélium azokhoz, akik még nem ismerik, és újból megöntözze a földeket, ahol az ősi keresztény gyökerek már elszáradtak. Ebben a perspektívában ünnepeltem kétszer az Eucharisztiát a Bulgáriában élő katolikus közösséggel, és bátorítottam őket, hogy reményben éljenek, és fakadjon élet belőlük. Még egyszer köszönetet mondok Isten ottani népéért, mely mélységes hitről és nagy szeretetről tett tanúságot.
Bulgáriai utam utolsó programján a többi vallás képviselőivel együtt vettem részt: a béke ajándékáért imádkoztunk Istenhez, miközben gyerekek egy csoportja égő lámpást tartott a kezében, a hit és a remény jelképeként.
Észak-Macedóniában Kalkuttai Szent Teréz anya erős spirituális jelenléte kísért, aki Szkopjéban született 1910-ben, az ottani plébánián kapta meg a keresztény beavatás szentségeit és tanulta meg szeretni Jézust. Ebben a kicsiny, de a benne működő Szentléleknek köszönhetően erőteljes asszonyban azon ország egyházának és a világ egyéb perifériáin található egyházaknak a képét látjuk: kicsiny közösség, mely Krisztus kegyelmével befogadó otthonná válik, ahol sokan találnak felfrissülést életük számára. Imádkoztam Teréz anya emlékművénél, ahol más vallási vezetők és szegény emberek is jelen voltak, majd megáldottam a neki szentelt kegyhely alapkövét.
Észak-Macedónia 1991 óta független ország. A Szentszék kezdettől fogva támogatta útját, és látogatásommal főként hagyományos vendégbarátságát akartam megerősíteni, amely által képes befogadni más nemzetiségű és vallású embereket. Elkötelezetten befogadott és támogatott sok bevándorlót és menekültet a 2015-ös, 2016-os kritikus időszakban. Jelentős mértékű ott a befogadás, nagyon nyitott a szívük. A bevándorlók nehézségeket jelentenek számukra, mégis befogadják és szeretik őket, a nehézségeket pedig megoldják. Nagy jótette ez annak a népnek. Tapsoljuk meg őket!
Intézményi szempontból Észak-Macedónia egy fiatal és kis méretű ország, amelynek széles távlatokban kell gondolkodnia, anélkül hogy elveszítené gyökereit. Ezért jelentős dolog volt, hogy éppen ott zajlott le a találkozó a fiatalokkal. Különböző keresztény felekezetekhez tartozó fiúk és lányok, és más vallásúak is, például muszlimok – és valamennyiüket az a közös vágy hajtja, hogy valami szépet hozzanak ki életükből. Bátorítottam őket, hogy merjenek nagyot álmodni, és vásárra vinni a bőrüket, hogy mint a fiatal Ágnes, a későbbi Teréz anya, hallják meg Isten hangját, aki az imában és rászoruló testvéreink testén át szól hozzánk. Mélyen megérintett, amikor meglátogattam Teréz anya nővéreit: együtt voltak a szegényekkel, és szíven ütött ezeknek a nőknek az evangéliumi gyengédsége. Ez a gyengédség az imából és a szentségimádásból fakad. Ők mindenkit befogadnak, mindenki nővérének, mindenki anyjának érzik magukat, és mindent gyöngédséggel tesznek. Sokszor előfordul, hogy mi, keresztények elveszítjük a gyöngédségnek ezt a dimenzióját, és amikor nincs gyöngédség, túlságosan komollyá válunk, besavanyodunk. Ezek a nővérek édesek a gyöngédségben, és szeretettel cselekszenek, hamisítatlan, és nem képmutató szeretettel. Ellenben amikor gyengédség nélkül, szeretet nélkül jótékonykodunk, az olyan, mintha egy pohár ecetet öntöttünk volna jótettünkre. Nem, a szeretet vidám, nem besavanyodott! Erre kiváló példát adnak ezek a nővérek. Isten áldja meg valamennyiüket!
A fiatalok tanúságtételén kívül Szkopjéban meghallgattam a papok és a megszentelt személyek tanúságtételét is. Olyan férfiak és nők ők, akik odaadták életüket Krisztusnak. Előbb-utóbb megkísérti majd őket a gondolat: Uram, mi az én kicsiny odaadásom az Egyház és a világ problémáihoz képest? Ezért emlékeztettem őket, hogy egy kicsinyke élesztő meg tudja keleszteni az egész tésztát, és egy kis tiszta, jól elkészített illatszer az egész környezetét be tudja illatosítani.
Ez a Jézus-Eucharisztia misztériuma, aki új élet magja az egész emberiségért. A Szkopje téren bemutatott misén – a mai Európa egyik félreeső helyén – ismét végbevittük Isten csodáját, aki kevés kenyérrel és hallal, ha megtörjük és szétosztjuk azokat, egész népsokaság éhségét csillapítja. Az ő kimeríthetetlenül szerető gondviselésébe ajánljuk azoknak a népeknek a jelenét és jövőjét, akiket ezen az úton meglátogattam. És most arra hívlak mindnyájatokat, hogy kérjük a Szűzanyát, áldja meg ezt a két országot: Bulgáriát és Észak-Macedóniát. (Üdvözlégy, Mária…)
Fordította: Tőzsér Endre SP
