VI. Pál pápa zarándoklata a Szentföldre
Fotó: Vatican News

 

A zarándokútra a pápa alaposan fel akart készülni, ezért felkérte Giulio Bevilacqua oratoriánus szerzetest, hogy tartson lelkigyakorlatot neki és kísérete minden tagjának. A Vatikán a szentföldi ferences kusztódiára bízta a különféle egyházi szertartások előkészítését. Ők gondozták az információs központot is, amelynek az utazásról hírt adó újságírókat kellett tájékoztatnia.
1964. január 4-én szokatlanul fagyos idő volt Rómában, ennek ellenére a Szentatyát reggel 7 órakor ezrek fogadták és búcsúztatták a Szent Péter téren. A pápa a Fiumicino repülőtérről indult az Alitalia gépével, amelynek farokszárnyát sárgára és fehérre festették. Az utazásnak külön rangot adott, hogy a pápa nem egy országot látogatott meg, hanem a Szentföldet, Jézus Krisztus egykori hazáját, amely a mai Izrael és Jordánia területén található. A Szentatya repülőtéri búcsúztatásán jelen volt Antonio Segni köztársasági elnök és Aldo Moro miniszterelnök.
VI. Pál repülőgépe Jordánia fővárosában, Ammánban landolt, ahol érkezésekor Husszein király, Jordánia uralkodója fogadta, és egy olajfából készült emlékplakettel ajándékozta meg. Hideg volt, és a repülőgép késett, ezért a reptéri fogadóteremben tartott hivatalos ceremónia csupán néhány percig tartott. A katonai egyenruhát viselő jordániai király láthatólag mély megindultsággal köszöntötte a fehér reverendás pápát, aki így szólt: „Aki szeretni akarja az életet, és boldog napokat akar látni, az keresse és kövesse a békét.” A rövid találkozás után a pápai konvoj a mintegy 70 kilométerre fekvő Jeruzsálembe indult. Husszein király repülőgéppel az ország határáig kísérte a pápai menetet.
Hogy miért is kellett a pápának Jordániába repülnie, azt a kor diplomáciai helyzetéből érthetjük meg. 1964-ben sem nagykövetségi szinten, sem pedig az apostoli nunciatúra szintjén nem volt még hivatalos kapcsolat a Szentszék és Izrael között. A két ország közötti megállapodás csak harminc évvel később, 1994. május 10-én lépett életbe.
Az út mentén, amerre a konvoj haladt, sorfalat álló és lelkesen integető emberek köszöntötték a római pápát. Az egyházfő délután érkezett a Jordán folyó partjára, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János megkeresztelte Jézust. A Szentatya fehér kabátban és piros kalapban közeledett a folyóparthoz. Csúszott a talaj, de ő mindenáron közel akart menni a vízhez. Többször is megcsúszott, de két testőre erősen tartotta a karját. A pápa ott állt meg a parton, ahol a Jordán örvénylő vize éppen megkerült egy sziklát. A zarándokvezető előénekelte a Miatyánkot, majd az imádság után a Szentatya áldást mondott.
A Jeruzsálembe vezető apostoli zarándokút második állomása Betánia volt, az Olajfák hegye közelében fekvő kis falu. VI. Pál a szentföldi ferences kusztódia szerzeteseinek kíséretében látogatta meg Lázár egykori házának maradványait. Betért imádkozni a szomszédos kis kápolnába, majd onnan kilépve, a béke gesztusaként, szabadon engedett egy fehér galambot.
Már esteledett, a nap éppen lebukott a horizonton, amikor az északkeletről érkező, pápai zászlócskával díszített autó behajtott Jeruzsálembe. A damaszkuszi kapun Jordánia és a Vatikán zászlói lobogtak, a kapu fölött pedig VI. Pál és Husszein király nagy fekete-fehér fotóit helyezték el. A pápát megérkezése után azonnal körülvette a tömeg, s ettől kezdve senki sem tudta garantálni a testi épségét. Mégis minden a legnagyobb rendben történt. Valaki mégiscsak oltalmazta Szent VI. Pál pápa jeruzsálemi zarándokútját.

Forrás: Vatikáni Rádió

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..