Végképp eltévedve

A film a II. világháború idején játszódik, a Szovjetunió németek által megszállt területén. A fehérorosz születésű, jelenleg Németországban élő rendezőnek lett volna mit megmutatnia mindabból, amit a történelem lapjairól ismerünk. Őt azonban ezreket megmozgató nagy csaták helyett csak három ember tragédiába torkolló találkozása érdekelte. A háborús környezet ezúttal tényleg csak háttér; az, hogy hol és mikor történnek az események, már-már el is hanyagolható.

A partizán Burov (Szergej Koleszov) és Vojtik (Vlagyiszlav Abasin) kiviszi az erdőbe bajtársát, Szusenyát (Vlagyimir Szvirszkij), hogy parancsnokai utasítására lelője. Egy német megtorló akció után ugyanis egyedül őt engedték el, e mögött pedig nem állhat más, csak árulás.

A szovjet filmekből megszokott, a háborút a jó és a rossz harcaként bemutató szemléletmódnak nyomát sem látjuk Loznyicánál. Bár morálisan egyértelmű lehetne a helyzet, hiszen mindhárom szereplő a szülőföldjét elfoglaló ellenséggel küzd, az erdőben mind magukra maradnak kétségeikkel és félelmeikkel. Vojtikról hamar kiderül, hogy egyetlen szempontja a túlélés: amikor csak veszélyt szimatol, igyekszik elbújni. Burovot megsebesíti a kollaboráns rendőrség egy tagja – így az ítéletet nem is tudja végrehajtani –, és Szusenya a hátán próbálja eljuttatni valamilyen biztonságos helyre. Ilyen azonban nem létezik, egyikük számára sem. Csak kóvályognak a ködös erdőben, miközben szép lassan valamennyien szembesülnek helyzetük kilátástalanságával.

Ha elvonatkoztatunk a háborús viszonyoktól, Loznyica filmje allegóriává változik. Méghozzá meglehetősen borúlátóvá. Mintha azt sugallná, az ember kerülhet olyan reménytelen helyzetbe, melyből semmilyen módon nem lehetséges kijutni. A menekülés az ellenség elől, az itt-ott felhangzó fegyverropogás az elején még mozgalmassá teszi a cselekményt, mely végül szinte teljesen lelassul. Ha pedig Szusenyára nézünk, időnként elbizonytalanodunk: vajon ő még ember, vagy már valami más? Pedig belül még biztosan az, hiszen ameddig csak lehet, cipeli sebesült társát.

Szergej Loznyica alkotásával a háború filmes feldolgozásának egy új formájával találkozhatunk. Vajon várjuk a folytatást?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..