Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának szokásanyaga elkeveredett a másnapi Balázs-nap szokásaival. Szent Balázs ünnepén maskarás gyerekek jártak házról házra, és adományokat gyűjtöttek, amelyek egy részét a tanítónak adták, a többiből pedig ők maguk rendeztek lakomát. A népszerű szent a legenda szerint csodatévő erővel rendelkezett. Egy halszálkát nyelt fiút is megmentett a fulladástól, éppen ezért ősidők óta a torokbajok csodálatos gyógyítójaként tisztelik. Ünnepnapján a templomban a pap két szentelt gyertyát tart a hívők álla alá, e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól.”
Szent Balázs a horvátországi Dubrovnik, régi nevén Raguza védőszentje is. A krónikák tanúsága szerint ő mentette meg a város lakóit, amikor a velencei hajóhad kikötött Gruñban a Lokrum-szigetnél. A szent ünnepének előestéjén a város minden templomának harangja megszólal, és fehér galambokat engednek szabadon. Másnap, az ünnepi körmeneten nemcsak az adriai város lakói, hanem püspökök, követek, közjogi méltóságok is részt vesznek. Szent Balázs, vagy ahogyan a horvátok mondják Sveti Vlaho szobra a tengerre, a túlsó part felé néz, oda, ahol a hajdani ellenséges Velence ma már békésen nyugszik cölöpjein. Támadásától nem kell tartani, Sveti Vlaho mégis éberen áll „őrhelyén”. Hű feladatához. Hű Dubrovnikhoz.
