Ha most nem is részletezem tovább, azért figyelem a vasárnapi zárva tartás körüli vitát. Talán meglepő lehet, hogy még azok sem említik a vasárnapi szentmiséket, istentiszteleteket, akik a zárva tartás mellett érvelnek. Persze érthető ez, hiszen a javaslat nem vallási, hanem szociális szempontú. Aki nem vallásos, az is beláthatja, hogy a vasárnapnak, a heti közös pihenőnapnak bizony fontos társadalmi és egészségügyi szerepe is van.
A bolsevik vallásellenesség idején áttértek a tíznapos munkaszakaszokra, hogy így harcoljanak a templomba járás ellen. Jó „kísérlet” volt ez, melynek során a szakemberek megtapasztalhatták, hogy érdekes módon a munkateljesítmény szempontjából is a bibliai hétnapos munkahét a legegészségesebb.
Egyeseknek valóban nehéz lenne átállni más bevásárlási szokásra. Mint ahogyan nehéz volt megszokni azt is, hogy a kocsmákban, vendéglőkben nem szabad dohányozni. Micsoda felháborodás előzte meg azt az intézkedést is, ugye?
Számomra az egész vita legnagyobb kérdése az, hogy miért hallgatunk mi, hívők? Elismerjük mindenki lelkiismereti szabadságát, de azért jogunk van a saját meggyőződésünk szerint örülni a javaslatnak, hiszen számunkra a vasárnap az Úr napja volt eddig is, s az lesz ezután is. Miért nem valljuk meg ezt, miért hallgatunk? Nem kell félni ettől. A mi lelkiismereti szabadságunkat is tiszteletben kell tartaniuk a más meggyőződésűeknek.
Milyen jó volna, ha mi, katolikusok többen szeretnénk templomba járni, ha szívesen vennénk részt a jól, okosan szervezett és vezetett szentmiseliturgiákon. Akár szombaton este, akár vasárnap délelőtt vagy este.
