A tekintélyes szakemberek bevonásával folyt élénk eszmecsere fókuszában a következő problémák álltak: – Milyen a helyzete a mai, szekularizált társadalomban a vallásoknak: mi a szerepük, hogyan gazdagíthatják a társadalmat saját értékeikkel; miben áll a felelősségük a társadalmi problémák iránt; hogyan vehetik ki a részüket azok megoldásából. – Milyen a vallások egymáshoz fűződő viszonya intézményi szinten: mik azok a közös értékek, amelyek mentén a békés egymás mellett élésre törekedhetnek; melyek az összefogás lehetőségei a szekularizált társadalomból érkező támadások ellen; milyen belső és külső problémákkal kell megküzdeniük; hogyan tudnának barátságos és termékeny dialógust kezdeni.
Mindezeket a kérdéseket főleg az Európában jelen levő monoteista vallások vonatkozásában tárgyalták szociológusok, teológusok, filozófusok, politikusok és újságírók. Az egy-egy részterületet átfogó előadásokat kerekasztal-beszélgetések követték. A kerekasztal-beszélgetések során élénk eszmecsere, sőt olykor vita bontakozott ki a résztvevők között. Ezen alkalmakkor került sor a közönség kérdéseinek megválaszolására is. A nyitó napon francia szociológusok és a hazánkban is ismert Paul Zulehner bevezetőit követően a zsidó, keresztény és muzulmán vallás képviselői – Régine Azria szociológus, Mustafa Chérif iszlámkutató és Paul Valadier jezsuita filozófus – fejtették ki álláspontjukat vallásuk helyzetéről és a dialógus lehetőségeiről. A beszélgetés esszenciáját talán Mustafa Chérif gondolata ragadja meg legjobban: „Ha a gonoszra hallgatunk és a rosszat keressük a másikban, akkor megint a megbékélésben kételkedőknek lesz igazuk. A monoteista vallások együttélésének középpontjában a megértésnek és az egymás felé való nyitottságnak kell állnia.”
A keresztény résztvevők számára lelki feltöltődést is jelentettek Agnés von Kirschbach református lelkész és Enzo Bianchi, a Bose közösség vezetőjének előadásai. Az olasz teológus kifejtette: „A Bibliában az első gyilkosság is egy oltár közelében történt – utalt Káin és Ábel történetére. Ha arrogánsan rá akarjuk erőltetni az akaratunkat másokra, mondván, a teljes igazság a mi birtokunkban van, akkor abból erőszak fakad ma is." Többször elhangzott azonban, hogy a párbeszéd keresése közben rendkívül fontos saját vallási identitásunk erősítése, hiszen saját értékeink feladása, azok relativizálása nem előremutató az együttműködés tekintetében sem. A második napon különböző speciális témákat taglaló szekcióülések közül választhattak az érdeklődők: a vallások menedzsmentje a közügyek terén; a vallások a médiában és a kultúrában, az oktatásban és a képzésben; a vallások és társadalmi egység, valamint a vallás és a tudomány viszonya, illetve a vallások és az etnikai problémák összefüggései.
A vallásoknak a politikában és a nyilvánosság előtt való megjelenéséről szólt a harmadik nap. A szocialista Elisabeth Gigou, korábbi francia szociális miniszter beszédében a keresztény értékrend szerinti politizálás mellett foglalt állást. A politikus asszony számos ponton ütköztette véleményét szociális kérdésekben Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke lényegesen liberálisabb nézeteivel. A kereszténydemokrata Jordi Pujoi (Katalóniából) rámutatott, milyen nagy probléma, hogy ma már senki sem beszél arról, ami a politikus elsődleges feladata: a „közjó” szolgálata. A záró szekcióülésen református és evangélikus vezetők, egy ortodox szakíró, valamint katolikus részről Lyon érseke, Philippe Barbarin bíboros beszélt arról, hogyan kellene a nyilvánosság előtt megmutatni a vallásoknak saját értékeiket a vallástalan többségi társadalomnak.
