Andreas R. Batlogg osztrák jezsuita egy nemrég megjelent írásában rámutatott, hogy Karol Wojtyła kezdeményezése milyen ellenvéleményeket váltott ki egyes kuriális bíborosok és a tradicionalistákhoz közeli egyházi körökben. Azzal vádolták a pápát, hogy vallási közömbösséget terjeszt. Ugyanakkor Jean Delumeau francia történész 1997-ben azt írta, hogy ez az esemény II. János Pál pápaságának egyik legfontosabb kezdeményezése volt, jelképe egy „döntő változásnak”. Egyenesen ahhoz fogható, mint Galilei szerepének átértékelése vagy a fejlődéselmélet egyházi megítélése.
Maga II. János Pál 1986 karácsonyán a római kúria előtt mondott beszédében hosszan foglalkozott a találkozó jelentőségével, és az eseményt szinte kizárólag zsinati dokumentumokból vett idézetekkel támasztotta alá.
Batlogg nem kevesebbet állít, mint hogy „aki Assisit elutasítja – akár 1986-ban, akár 2011-ben –, a II. vatikáni zsinatot utasítja el”. És „Assisi” folyamattá vált. A Sant’Egidio közösség évenként megrendezte Európa és Amerika egy-egy nagyvárosában, hogy „Assisi szellemében éljen a világ”.
Érdemes arra emlékeznünk, hogy a zsinat által ihletett Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsát XVI. Benedek pápa 2006-ban a Kultúra Pápai Tanácsába tagolta, de a „regensburgi beszédet” követő helyzetben egy év múlva már ismét önálló tanácsként dolgozott. Az sem érdektelen, hogy Joseph Ratzinger bíborosnak 1986-ban még fenntartásai voltak, 2002-ben azonban már részt vett az utótalálkozón, amelyet akkor ismét Assisiben rendeztek. 2006-ban pedig, már pápaként a huszadik utótalálkozóra üzenetet küldött, amelyben azt állapította meg, hogy az 1986-os assisi találkozó immár „prófétai jellegű eseménnyé” vált.
Egyesek meglepetésére, mások (főleg a lefebvriánusok) bosszúságára 2011. újév napján a pápa bejelentette, hogy október 27-én Assisibe utazik meghívott vallási vezetőkkel, hogy emlékezzék az egykori prófétai eseményre. A találkozó rendje kissé más lesz ugyan, de „Assisi szellemét” hivatott életben tartani a világban.
