„Vádirat a gyűlölet ellen”
Fotó: Mészáros Ákos

Széttört keresztek, rommá lőtt templomok, megégett Bibliák maradtak hátra az Iszlám Állam pusztításai nyomán Szíriában, Irakban, a Ninivei-síkságon és még sok más helyen a Közel-Keleten. A Magyar Nemzeti Múzeumban Kereszt-tűzben – keresztényüldözés a Közel-Keleten címmel nyílt kiállítás a nevezetes épület emeleti körcsarnokában. A szokatlan tárlaton most kivételesen nem művészettörténeti értékek bemutatása volt a cél, hanem egy napjainkban is zajló tragikus eseménysorozat folyamatába nyerhetünk betekintést. „Valamennyi tárgy története egy-egy vádirat. Vádirat a gyűlölet ellen. Hiszen mindegyik magán viseli az elmúlt időszak pusztításainak nyomait. Sok közülük még néhány héttel ezelőtt is a Közel-Keleten, Irakban vagy Szíriában volt. A látogató olyan tárgyakat is láthat itt, amelyek épp a közelmúltban vesztették el hétköznapi funkciójukat, és váltak használati tárgyakból kiállítási darabokká. Olyan emberi sorsokat ismerhetünk meg, amelyek a jelen korból a jelennek szólnak” – hallhattuk a múzeum főigazgatójától, Varga Benedektől, bevezetőjében.
A tárlaton látható fotókon és videókon emberi arcok tűnnek fel, személyes történetek rajzolódnak ki, a menekülés a katonák által megtámadott területekről. A vallás, a felekezethez tartozás ma is lehet kiváltó oka annak, hogy emberek tömegesen váljanak üldözötté, áldozattá. A vallási diszkriminációt figyelő intézetek kutatásai alapján ma a legtöbb támadás a keresztényeket éri. Különösen súlyos a helyzet a kereszténység bölcsőjében, a Közel-Keleten, ahol kétezer éves keresztény közösségek megmaradását fenyegeti veszély.
„Ha üldözött keresztényekről beszélünk, sokan nem is hisznek nekünk. Akik az európai kultúrában nőttek fel, azok számára a templomok, a katedrálisok, a körmenet, a vallásszabadság olyan magától értetődő, mint az ivóvíz, a folyamatos áramellátás vagy a közbiztonság, amelyek a második világháború utáni időktől mindig is adott tényezők voltak a ma élő nemzedékek számára. Aki Európában vagy Észak-Amerikában nőtt fel, annak eszébe sem jut, hogy a Föld kevésbé szerencsés részein született keresztényeknek naponta kell fizikai atrocitásoktól tartaniuk csak azért, mert Jézus Krisztusban hisznek. Félniük kell attól, hogy felgyújtják a házukat, elüldözik őket, gyermekeiket, asszonyaikat elrabolják, erőszakot tesznek rajtuk. Egy óriási felkiáltójel ez a kiállítás” – mondta a tárlat megnyitóbeszédében Rétvári Bence államtitkár.
A dzsihadista propaganda jellemzője, hogy egyenlőségjelet tesz a keresztények és a középkori keresztesek, valamint az értelmezésük szerint istentagadó Nyugat közé. A Közel-Keleten élő keresztényeket egyrészt a hódító keresztesek leszármazottainak tartják, akik gyűlölték az iszlámot, és vissza akarták foglalni az elvesztett területeket a kereszténység számára, másrészt a nyugati, gyarmatosító hatalmak ügynökeiként és kiszolgálóiként tekintenek rájuk. Úgy tartják, hogy a muszlimok a Nyugat áldozatai. A dzsihadista propaganda állandó jelzői a keresztények jellemzésére: „hitetlenek, hazugok, pogányok, keresztesek”.
A tárlaton drámai jeleneteknek lehetünk tanúi: az egyik képen egy gyászoló asszonyt láthatunk, amint éppen egy támadásnak áldozatul esett hozzátartozóit siratja. Egy másik fotó a tavaly december 11-én, a kairói Szent Péter és Pál kopt templomban elkövetett öngyilkos bombatámadás után készült a pátriárkai székesegyház tőszomszédságában, ahol az egykori ENSZ-főtitkár, Butrosz Gali sírja is található. A támadásban huszonkilenc ember halt meg, az egyik áldozat vérének nyomait külön üveggel védik.
Amint a televíziós híradásokból is tudhatjuk, az ISIS keresztények elleni hadviselésének megnyilvánulási formái közé tartoznak az épített örökség elleni támadások is. A keresztények kultikus helyei a terroristák számára a pogányság jelképei, amelyeket el kell pusztítani. Az épületek elleni támadások célja egyrészt a szimbolikus jelentőségű helyek megsemmisítése, másrészt pedig a lakóházak lerombolása. Jó néhány fényképfelvételt láthatunk a kiállításon ebben a témakörben is.
Megrázó látvány az a Krisztus-fej , amely Karamlesből származik. A tárgyat a káld katolikus egyház ajánlotta fel a tárlat számára. A festett szoborfej arcát látva az a benyomásunk, mintha sírna, szomorú tekintete rendkívüli hatással van a nézőre.
2014 augusztusában az ISIS elfoglalta a Moszul közelében fekvő Ninivei-fennsík falvait. A házakat feldúlták, többségük lakhatatlanná vált. Az antik világ emlékeinek elpusztítása során a korai keresztény kultúra olyan pótolhatatlan emlékei is megsemmisültek, mint egy Krisztust ábrázoló VI. századi falfestmény a palmürai Baál-templomban. Az ikonikus épületek veszteséglistáján szerepelnek Irak legrégebbi kolostorai, mint például az a IV. századi Szent Behnám-kolostor, amelyet az Iszlám Állam terroristái 2014 júliusában foglaltak el. A kereszteket letörték, a szerzeteseket elűzték, és 2015. március 19-én felrobbantották Szent Behnám és Szent Sára sírját.
Vajon mi lehet a kiút a sok pusztításból és szenvedésből? A közel-keleti keresztény közösségek rendkívüli módon megfogyatkoztak az elmúlt években. Reménységre adhat okot azonban, hogy világszerte egyre több erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a felszabadult területekre visszatérhessenek a menekültek, és segítséget kapjanak otthonaik újjáépítéséhez.
A kiállításon arról is olvashatunk, hogy a magyar kormány is segítséget nyújt az üldözött keresztényeknek. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának égisze alatt helyettes államtitkárságot hozott létre, amelynek feladatai közé tartozik a humanitárius segítségnyújtás mellett a helyi közösségek helyzetének feltérképezése és megismertetése a nemzetközi közvéleménnyel kiállításokon, dokumentumfilmeken és kiadványokon keresztül. A helyettes államtitkárság felelős annak az ösztöndíjprogramnak a működtetéséért is, amelynek keretében az üldözött keresztény közösségek fiataljai részt vehetnek a magyarországi felsőfokú oktatásban.

(A tárlat a Nemzeti Múzeumban október végéig látogatható.)