Fotó: Lambert Attila
– Nagybátyám, Fábry Sándor szerint a stand up egyházi műfaj – mondja Fábry Kornél, az Alpha Alapítvány elnöke, és ezzel megerősíti egész napos benyomásomat: az Alpha képes a Dumaszínházat megszégyenítő humorral, felszabadultsággal képviselni a kereszténységet. És mégsem komolytalan.
Az óbudai piac irányából érkezünk, ahol szombat reggel lévén nagy a nyüzsgés. A Szent József-ház még csendes, bár ez a csend érezhetően várakozásteljes. A nagyterem negyedóra alatt megtelik, és a konyhában húsz perc után kialakul a nagyüzem: a kávégép előtt sor áll, a hangulat beszélgetős. Talán velem együtt sokan még csak most ébrednek fel igazán. A pogácsák és a sütik annyira frissek és finomak, hogy az csodaszámba megy. Feltűnő a családias hangulat is: a sok kedves tekintet és a gondoskodó kérdések, hogy kérek-e még valamit enni-inni.
A január 20-i program egy rövid, pantomimes filmmel indul: apró skatulyákból szabadulnak, szabadítják ki egymást emberek, a felirat pedig a végén az, hogy „Szabadíts ki egy nemzedéket!”. Erről rögtön eszembe jut a friss hír, mely szerint Nagy-Britanniában, tekintettel a nyolc-kilencmillió magányosra, tervbe vették egy magányügyi minisztérium felállítását.
Rátkay János igazgató üdvözli a megjelenteket az Alpha-bemutatónapon, és arról a bizonyos, kiszabadítandó nemzedékről, a fiatalokról kezd beszélni, akiket az elöregedő egyházak olyan nehezen tudnak elérni, megszólítani. „Lelkesek és izgatottak vagyunk, mert úgy tapasztaljuk, hogy az Alpha jó eszköz e téren, és örömmel adjuk át nektek, amit tudunk, hogy aztán együtt gondolkodhassunk az alphás evangelizáció lehetőségeiről” – mondja.
A bemutatkozó kérdések nyomán kiderül, még olyanok is akadnak a vendégek között, akik három órát utaztak, hogy most itt lehessenek, valamint hogy a többség katolikus, de református és pünkösdi résztvevők is vannak.
Rövid ima, majd egy hosszabb közös éneklés, dicsőítés után Füzes Ádám, a ház igazgatója mesél sokéves alphás tapasztalatairól, és az Alpha történetéről. Körülbelül negyven éve Angliában, London elöregedő belvárosában, anglikán környezetben kezdődött. Az volt a cél, hogy a kereszténységet újra a társadalmat alakító tényezővé tegyék; az elöregedett, sőt nemegyszer kihalóban levő gyülekezeteket életre keltsék. A kísérlet annyira sikeres volt, hogy azóta 169 országban terjedt el, és huszonkilencmillió résztvevőt invitált meg alkalmaira az Alpha, amely 1998 óta Magyarországon is jelen van.
Mi az Alpha? Interaktív programsorozat, amely nyolc-tizenkét héten át egy-egy közös étkezésből, előadásból és kiscsoportos beszélgetésből álló alkalmat, majd a hatodik találkozás után, a program közepe táján egy hétvégét (időhiány esetén egy napot) jelent. Az Alpha Alapítvány minden szükséges háttéranyaggal: könyvekkel, videókkal, videós előadásokkal ellátja a nagy feladatra vállalkozókat. Ha belevágsz az Alphába, egy olyan helyet hozol létre, ahol az emberek kapcsolatba kerülhetnek egymással és Istennel. Ez a hely nem mindig a plébánia. Közösségi házakban, valakinek az otthonában, egy kávézóban is össze lehet jönni, és börtönökben is tartanak Alphát világszerte.
A következő előadó Fábry Kornél, az alapítvány elnöke. Ő „a nyuszik evangelizációjának” nevezi az Alphát, és hangsúlyozza: sem nem egyház, sem nem mozgalom ez, csupán egy eszköz; annak a helynek és lehetőségnek a megteremtése, hogy a kereszténységről beszélgetni lehessen. Ereje a kapcsolatokban, a barátságokban van. Azoknak szól, akik nem járnak templomba, de érdeklődnek az élet nagy kérdései iránt. A cél a saját közösségek növekedése, hiszen korunk legnagyobb betegsége a magány.
Fábry atya ismerteti az Alpha-esték menetrendjét a hétkor kezdődő vacsorától a szigorúan csak harmincperces tanításon és a kiscsoportos beszélgetésen át a fél tízes befejezésig. Majd John Wilson misszionárius, az alapítvány igazgatóhelyettese beszél az Alpháról mint maratoni futásról, amely egy mély lelki folyamat elindítására törekszik, semmit sem akar elsietni vagy erőltetni, és az egész emberre irányuló, a szívet, az értelmet és a lelkiismeretet is megszólító evangelizációban hisz.
Feltűnő az előadók laza humora, amely szinte az anyanyelvüknek tűnik. Látszik, hogy alphás működésük során megtanulták a leckét: unalmasnak, rosszkedvűnek vagy kimértnek lenni ebben a műfajban egyaránt halálos vétek.
* * *
A szünetben Füzes Ádámmal beszélgetek. A „hagyományos” lelkipásztorkodás és az Alpha viszonyáról kérdezem. – Már II. János Pál pápa evangelizációs területnek nevezte Európát – válaszolja –, Ferenc pápa pedig „kilépő” egyházról beszél. Ne tegyünk úgy, mintha a népegyház még jól működne: ki kell lépnünk a templomból, hogy rátalálhassunk a kilencvenkilenc elcsatangolt bárányra, és éppen ennek eszköze az Alpha. Ami azzal is együtt jár, hogy nem lehetünk bizonyos szokásokat, gondolkodásmódot eleve megkövetelők. Ehelyett vonzó értékeket akarunk felmutatni, a döntést a megszólítottakra bízva. Mint Jézus tette.
* * *
A következő órában az egyes alkalmak felépítéséről: a vacsora előkészítéséről, a vendéglátás igényességéről, kedvességéről, az éneklésről, dicsőítésről (amely sok nem vallásos ember számára kezdetben nagyon szokatlan), az együtt zenélésről, a ritmushangszerek kiosztásáról, majd a kiscsoportokról tudunk meg újabb részleteket. A legfontosabb minden téren az – derül ki –, hogy semmi erőltetett, sulykolós, iskolás ne legyen az alkalomban. A jó hangulat, a szabad légkörű beszélgetés a cél. Bárki bármit kérdezhet. „Itt meghallgatnak, kíváncsiak a véleményemre, és nem ítélnek el érte” – általában ez az Alphán először részt vevők legörömtelibb felfedezése.
– Étvágyat kell csinálni a hithez, ennek eszköze az Alpha – mondja Fábry Kornél, amikor arról kérdezem, miben más az itteni szolgálata az átlagoshoz, a buzgó hívek körében végzetthez képest. – Régen csak egyfajta síléc volt, míg ma szinte ki sem ismerjük magunkat köztük, annyifélét használnak. Mégis mindegyikkel síelnek. Így van ez a lelkipásztori eszközökkel is. Magyarországon ma csak a katolikusok hét százaléka jár rendszeresen misére, közülük is sokan lehetnek az Alpha vendégei. Tanulnunk kell Jézus lelkületéből, aki úgy fogadta el Zakeust, ahogyan volt, és nem követelt tőle semmit. Hanem elment hozzá vacsorázni.
* * *
Rátkay János hosszú utat járt be az Alpha önkéntesként végzett igazgatói feladatáig. Ateista családból származik, gyermekét mégis meg akarta kereszteltetni. Mivel a katolikus plébánián ezt a szülők hittanra járásához és vallásgyakorlatához kötötték volna, átment a közeli református templomba. Ott aztán istentiszteletekre is eljárt a családjával, de a prédikációkból nem sokat értett. A lelkész ifjúsági vezetőképzőbe küldte. Mivel ott úgy érezte, az alapokkal sincs tisztában, utánanézett a neten, hogyan pótolhatná a hiányosságait. Így talált rá az Alphára, amelynek Szentlélek-hétvégéjén istenélménye volt. Megtérése indította arra, hogy másokat is Jézus közelébe vigyen.
Fábián Tünde irodavezető kiadványaik értékesítésével foglalkozik: arra törekednek, hogy az Alpha-kurzus indítására vállalkozókat minél szélesebb körűen támogassák háttéranyagokkal, és ezáltal zökkenőmentes kezdetekhez, az alkalmak gond nélküli lebonyolításához segítsék hozzá őket.
Tünde önkéntesként a gyülekezetében is alpházik, vagyis nemcsak a munkája, hanem szívügye is az evangelizáció. Szeret segítőként részt venni a vendéglátásban, „bábaként” állni azok mellett, akiknek megváltozik az életük, s részese lenni a nagy örömnek, amely az evangéliumokban az elveszett bárány vagy a tékozló fiú hazatalálását övezi.
Az anglikán John Wilson „félkatolikusnak” nevezi magát, és a helyi közösségek, gyülekezetek megerősítését tartja a legfontosabb feladatának, az ökumené, azaz a keresztény egységre törekvés szellemében. Kiemeli, hogy az Alphának házaspárok számára meghirdetett alváltozata is létezik, amelyet különösen támogat a Vatikán. Az Alpha legfőbb erényének a közvetlen légkört, a jó hangulatot, a sok nevetést tekinti. Iványi Judit és Ercsényi Lajos Zalaegerszegről érkezett, nagyon tetszik nekik a „prekatekumenátusként” felfogott Alpha. Regionális Alpha-központ indítását tervezik az otthonukban, és arra készülnek, hogy a John által említett, házaspárokat megszólító, kapcsolaterősítő, Istent a kapcsolatba hívó vagy újra behívó Alpha zászlóvivői lesznek.
