Fotó: Loósz Róbert
Június harmadik szombatján a pécsi hívek együtt ünnepelték a Dóm teret, a belváros e megújult egyházi központját, a székesegyházat, amely a XIX. században visszanyerte eredeti, román jellegét, és köszöntötték a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola 33 végzős hallgatóját – katekétákat, teológusokat, hittanár–nevelőtanár mesterszakosokat, lelkipásztori munkatársakat –, akik ezen a napon vehették át oklevelüket.
Az ünnep szentmisével kezdődött. Udvardy György pécsi megyéspüspök mellett a főiskola pap tanárai és a diplomázó hallgatók lelkipásztorai koncelebráltak.
Szentbeszédében Udvardy György egy, az evangéliumban elhangzó kérdésből indult ki: Kinek tartotok ti engem? „Ez az a kérdés, amellyel számtalanszor szembesülünk az életünk során. Olyan választ kell adnuk rá, ami személyes, visszavonhatatlan, végérvényes, de egyre gazdagodó – mondta a püspök, majd így folytatta homíliáját:
A mai hármas ünnep megengedi, hogy e kérdést és válaszunkat is tágabban értelmezhessük, mégpedig a létünkből kiindulva, amit térben és időben élünk meg. A tér és az idő keretet ad az életünknek, s egyúttal adottságot, lehetőséget és felelősséget jelent.
A térben fedezi föl az ember a teremtett világot mint saját életterét, benne pedig önmagát és testvérét, akit társul kapott. De maga is teret hoz létre: megalkotja a világát, remélhetőleg összhangban a teremtéssel, és a teremtett térben is önmagára és a másikra ismer.
Az idő, a lét másik dimenziója azt az élményt kelti az emberben, „mintha lenne; ám leginkább azt tudjuk, hogy volt, és múlhatatlan a remény, hogy lesz” – fogalmazott a főpásztor. Az időben élem meg a saját változásaimat, a növekedést, az elmúlást, a hagyomány és a felelősség élményét is. „Van-e pillanat, amelyben meg tudom ragadni a létet?” – tette föl a kérdést Udvardy György. A Krisztustól kapott válasz erre az, hogy van ilyen, mégpedig a szentség, amit térben és időben élünk meg. „Létünk felfedezése és értelmezése a megfelelő pillanat jó megragadásával lehetséges, ami a szentséget eredményezi számunkra.” A szentség háromféleképpen jelenik meg: először is önmagában létezőként – ez maga Isten; másodszor a szentből létezőként – ez a megszentelt létező, az ember; harmadszor pedig úgy, mint aki a megszentelt által jön létre, formálódik. Teremtett tér számunkra a templom, ez a gyönyörű székesegyház is, valamint a hozzá kapcsolódó és az oda vezető terek, ahol az ember megélheti élete szentségét. Ebben a térben keresi Istent értelmével, a tudomány módszereivel. A tér, amely körülvesz bennünket, értékes emberi alkotásként, de úgy is, mint a világnak egy olyan része, amely várja a megszentelést – fogalmazott a megyéspüspök.
Udvardy György a végzős hallgatókhoz szólva a következőket mondta: „A diploma azt bizonyítja, hogy aki megkapta, az el tud igazodni a teremtett világban, az ember által alkotott térben, és jól – szent módon – képes felhasználni az időt, amit Istentől kapott.
A főpásztor végül visszatért a jézusi kérdéshez: Ti kinek tartotok engem? „Hisszük, hogy a teremtett világ gyönyörűségét megismerve, s felhasználva az időt, amit kapunk, megvalljuk majd: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, a mi utunk, igazságunk, szentségünk, erősségünk, tervünk, jövőnk és bátorságunk. Hisszük, hogy a mai ünnep is segít, hogy életünk bármely pillanatában jó választ adjunk, ha Jézus felénk fordul e kérdésével. A helyes válaszban megerősít bennünket Isten szent hajléka is, azok a terek, amelyeket tudásával, szentségre törekvésével az ember megszentelni képes.”
A szentmise után elhangzó Te Deummal megkezdődött a diplomaosztás. Kovács Gusztáv rektor visszatekintett a főiskola idei tanévére, és számba vette a főbb eredményeket: az intézmény megújult épületét, az új létesítményeket, köztük a Szent Pál imatermet, az Exodus szabadulószobát, amely a Kivonulás könyvének történetein vezet végig, és a Teológus kávéházat. Az események közül megemlítette a hallgatókkal tett zarándoklatokat, a nyári egyetemet és két konferenciát: az ősszel megrendezett, Férfi-szerep című hittan-szakmódszertani tanulmányi napot, valamint tavaszi párját, amely Az elbeszélés ereje címet kapta.
A diplomázók nevében Tóth Luca mondott köszönetet a színvonalas szemléletformáló képzésért. Fogadalmukban a végzősök arra tettek ígéretet, hogy a hit és az igazság szolgálatára szentelik magukat: „Teológiai tudásunkat Egyházunk és hazánk dicsőségére, embertársaik javára fordítjuk.” Ezután egyesével szólították a hallgatókat, akik Udvardy György püspöktől és Kovács Gusztáv rektortól átvették oklevelüket, és tanáraik gratulációját is fogadhatták. Az ünneplő sokaság ezután a templom elé vonult a tér átadására. A magaslatra épült székesegyházzal, a püspöki palotával, a Barbakán-kerttel, az innen induló Múzeumok utcájával a Dóm tér a pécsi belváros egyházi központja, világörökségi terület. Ez az emblematikus közterület újult most meg: kicserélték a burkolatot, ivókutakat és új kandelábereket helyeztek el itt, több lett az ülőfelület, felújították a díszkerítést, és növényeket is ültettek a térre, amelynek legmagasabb pontján a székesegyház áll.
A csaknem 600 millió forintból, főként kormánytámogatással megvalósult beruházás átadásán Udvardy György a templom előtti tér – a pogányok udvara – jelentéséről beszélt. Befogadótérnek is nevezik ezt a területet, ahol gyakran megfordulnak a művészet iránt fogékony emberek is. „Sokan kérdésekkel teli szívvel érkeznek, és nem is sejtik, hogy itt valódi válaszokra lelhetnek” – mondta a főpásztor, majd kifejezte reményét, hogy a megújult Dóm tér számos liturgikus és városi rendezvény helyszíne lesz, és még több embert vonz ide, mint azelőtt.
Udvardy György elmondta: a teret a turisták és a zarándokok egyaránt legfőbb úti céljuknak tekintik a városban. A felújítás során a praktikus szempontokat és a szakrális rendeltetést is szem előtt tartva helyezték el az ivókutakat, amelyek lehetőséget adnak a tisztálkodásra, a felfrissülésre, és egyúttal emlékeztetnek keresztségünkre.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elismerően szólt az egyházak hitéleti és közösséget szolgáló tevékenységéről, valamint a nevelés, a szociális és a karitatív szolgálat terén végzett erőfeszítéseikről. A politikus úgy fogalmazott: a közös cselekvés – az egyházak, a városvezetés és a kormány összefogásával – fejlődést hoztak a városba.
Hoppál Péter országgyűlési képviselő hangsúlyozta, mennyire fontos a pécsi identitás szempontjából a Dóm tér, amelyhez a pécsiek személyes életükben és történelmi távlatokban is ezer szállal kötődnek. Rámutatott: a tér hangulatát, arcát azok az emberek alakítják ki, akik használják. Úgy fogalmazott: reméli, hogy az itt megforduló hívők és nem hívők harmóniát hozó tartalommal, élettel töltik majd meg a teret.
Páva Zsolt, Pécs polgármestere a Dóm tér szakralitást kifejező, Magyarországon meglehetősen ritka elhelyezkedését méltatta: amint az ember megérkezik a térre, föltekint a székesegyházra, és ahogy a lába elindul felfelé, úgy emelkedik lélekben Istenhez.
Az ünnepi beszédeket követően Udvardy György püspök megáldotta a teret.
A pécsi Szent Péter és Szent Pál-székesegyházat 1891. június 22-én az ország püspökei és I. Ferenc József apostoli király jelenlétében, fényes ünnepség keretében szentelték fel. A budapesti újságok azt írták akkoriban: „Aki mennyországot akar látni, az jöjjön Pécsre!”
Mai formáját a székesegyház a XIX. századi átépítés eredményeként nyerte el: megújulva is megőrizte a középkori katedrálisra emlékeztető varázsát. Tervezője – Dulánszky Nándor megyéspüspök felkérésére – Friedrich von Schmidt osztrák építész volt. A templom a felújításnak köszönhetően visszakapta eredeti, román jellegét. A pécsi székesegyház 1991-ben, Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt basilica minor rangra emelkedett.
*
A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola katolikus papokat, teológusokat és hittanárokat képez. 1991-ben indult újra mint az 1949-ben feloszlatott Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola jogutódja. A Pécsi Tudományegyetemmel együttműködve pedagógusokat képez; katolikus teológiai ágakat, keresztény bölcseletet és társadalomtudományokat oktat. Célja, hogy a régióban meghatározó szellemi központtá váljon, amelyet a keresztény értékrend, a minőségtudatosság és a társadalmi felelősségvállalás jellemez.
