Úton egymáshoz

A szépen gondozott kerti ösvényen néhány szülő sétálgatott. Azok a házaspárok, amelyek az ország különböző településeiről érkeztek a festői szépségű helyre, a nagycsaládosok március 14-15-i nagyböjti lelkigyakorlatára, a Szív Lelkiségi Központban várták az együttlét délutáni folytatását.

Itt az együttléten van a hangsúly – mondja Kulcsár Apollónia, a Jézus Szíve Társaság tagja, a lelkigyakorlat vezetője. Póli testvér – ahogy ismerősei szólítják – az előző napokban érkezett vissza Kolozsvárról, a Jézus Szíve Társaság ottani központjából. Családterapeutaként követi nyomon a rászoruló erdélyi családok életét. Páros és egyéni beszélgetésekkel, bibliadráma-előadásokkal segíti mindennapos társas, vagy lelki problémáik megoldását.

A világ, a társadalom élete egyre bonyolultabbá válik. Olyan gyorsan változik körülöttünk minden, hogy az egyén nem képes reagálni a kaotikus viszonyokra. Elveszíti azokat a tájékozódási pontokat is, amelyek megtarthatnák ebben az ingoványos korszakban, amelyben élünk. Az együttlétek, a lelkigyakorlatok segítenek a család életét megerősítő igazi irányok, értékek megtalálásában – folytatja Póli testvér. – A mai világ válsága végeredményben a krisztusi értékeket megtagadó ember válsága. Ezért arra törekszünk, hogy tudatosítsuk egymásban ezeket az értékeket. A szolidaritást, a másik ember, a közösség tiszteletét. Ha egyre több családközösség születne, ha párbeszéd alakulna ki a társadalom legfontosabb sejtjei, a családok között, akkor létrejöhetne egy híd, egy út az Én-től a Te, a Mi, a tágabb közösség felé.

Az időről időre visszajáró házaspárok elhívják ismerőseiket is. A résztvevők életkori sajátosságainak megfelelően változnak igényeik. Változnak azok a kérdések is, amelyek foglalkoztatják a házaspárokat. Természetesen mindig a hit szemszögéből közelítik meg a felvetődő problémákat. Még az életkori sajátosságokon belül is szükségük van a házastársaknak arra, hogy úgynevezett családdinamikai ismereteket szerezzenek. Például a családon belüli kommunikációról, a konfliktuskezelés lehetőségeiről, de szó esik a krízishelyzetekről, a megbocsátás, a kiengesztelődés, az önátadás képességéről is. Mindezt a segítséget az Istenbe vetett hit, a csend, a lelki élet fényében próbálják megadni a pároknak ezeken a lelkigyakorlatokon. Tehát az átfogó programnak éppúgy része az önismereti, mint a hitbeli eligazítás. Ezek a kapcsolatok a mindennapi életben is összefüggenek egymással.

A lelkigyakorlat alatt együtt keresik a gyógyulás ösvényeit, hol van szükség arra, hogy a kapcsolatban aktuálisan, megváltás történjen. A házastársak egymás közötti viszonyának javulására helyezik a hangsúlyt, mert ezt a változást a gyerekek is észreveszik. Sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha látják szüleik egymás iránti szeretetét. A lelkigyakorlatokon a családok közelebb jutnak saját erőforrásaikhoz, hitük alapjaihoz. Ha lelkiekben megerősödve térnek vissza otthonaikba, akkor ezt a hittel teli erőt képesek tovább adni tágabb, társadalmi környezetüknek is. Lassan gyerekzsivajjal telik meg a ház. A kislányok, kisfiúk készülnek a délutáni játszóházra, a szülők pedig Isten támogatását hátuk mögött érezve, igyekeznek beteljesíteni a szeretet parancsát. Együtt, egymásért…