Erő – erőszak nélkül

Az Erősnek lenni – erőszak nélkül címet viselő konferencia közös gondolkodásra hívta mindazokat, akik tenni képesek az iskolákban egyre gyakoribb erőszakos cselekedetek ellen. A résztvevők arra keresték a választ, szülőknek és pedagógusoknak milyen eszközeik lehetnek a megelőzésre. A konferenciába bekapcsolódott a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége is, amely – mint Mézes Rudolf elnök köszöntőjében rámutatott – a legnagyobb létszámú nemzetiségi civil csoportosulás Szlovákiában.

A jelenlévőket elsőként a házigazda intézet igazgatója, Bajzák M. Eszter nővér köszöntötte. A Szülői Közösségek Egyesülete létrejöttéről, múltjáról és jelenéről Hardy F. Gábor elnök szólt, aki kiemelte mind a szülők, mind a pedagógusok példamutatásának fontosságát a problémák megoldásában.

Az erő és a gyengédség lelke címmel a mosonmagyaróvári piarista gimnázium igazgatója, Farkas István piarista szerzetes tartotta a konferencia nyitó előadását. Azokat az ellentmondásokat elemezte, amelyek a közéletben és az oktatásban használt fogalmainkat jellemzik, hiszen ezek gyakran torzítva jutnak el a mai emberhez. A pedagógusok és szülők által leggyakrabban használt nevelési fogalmakat – mint erő és erőszak, tekintély és engedelmesség, számonkérés és harag – meg kell tisztítani a mindennapi használatban rájuk rakódott tartalmaktól, hogy felfedezzük eredeti jelentésüket.

Mint az előadó rámutatott, mindez hasonló egy lovas kocsihoz, amelynél a befogott lovak szimbolizálják a fogalmakat, amelyek pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt bírnak. Mindegyik lehet építő és romboló, ha a hajtó, vagyis az okosság nem befolyásolja azokat. Kiemelte, hogy fel kell vállalnunk mind a pozitív, mind a negatív oldalát egy-egy fogalomnak – mert ha nem, akkor úgy járunk, mint azok, akiket Jézus langyosaknak bélyegzett. A fogalmak eróziója a tekintélyt és az engedelmességet is érinti. A tekintélytagadók hangsúlyozzák, hogy a demokrácia szolgálatában állnak, ez viszont nem igaz, hiszen a tekintély ellentéte nem a demokrácia, hanem az anarchia, amelynek egyik veszélyes megvalósulási formája a diktatúra. A haragról szólva Farkas István elmondta: „A harag elfojtása értelmetlen belső őrlődéssel jár. Becsapom a másikat, ha például azt mondom neki, hogy nem baj, ha nem készítette el a házi feladatot. A haragot ki kell fejezni, mert az a másik felé irányuló bizalom jele.”

A bevezető előadás után a résztvevők más-más témát érintve, kis létszámú műhelyekben cserélhették ki tapasztalataikat. Az Önérvényesítés erőszak nélkül – a passzív agresszió témakört Miklós-Dienes Lívia szakpszichológus, családterapeuta vezette, aki a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházból érkezett a konferenciára. Németh Erzsébet pszichológus műhelyében az értő figyelemről tanulhattak többet a jelenlévők, amelynek során próbálták kielemezni, hogyan lehet közelebb jutni a kamaszokhoz, megérteni lelkivilágukat. Csernyák Péter csoportterapeuta az Önismereti csoportok kamaszoknak – hogyan segítsünk nekik, hogy később tudjanak segíteni önmagukon munkacímet viselő szekciót vezette. Szöőr Anna jogász, pszichológus és Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnöke vezették a média és az erőszak kapcsolatáról szóló ülést, amelynek során olyan témakörök is szóba jöttek, mint például a férfiak és nők közötti különbség, illetve a nemek helyes megítélése, elfogadása. A média, mint a morális pánik előidézője főleg abban végez „alapos munkát”, hogy elfogadtat és helyesnek állít be olyan negatív folyamatokat, mint az apai tekintély rombolása és a természetes családmodell szétrombolása. A közvéleménykutatási eredmények szerint a magyar nők többsége még mindig a családot tartja a legfontosabbnak, és a fiatal lányok nagy része szeretne két vagy több gyermeket. Baranyi Károly rámutatott arra, ennek egyik oka lehet az, hogy a magyar nyelvben azok a szavak, mint édesanya, édesapa, feleség olyan többlettartalommal rendelkeznek, amelyek minden korban vonzóak maradnak az embereknek. Farkas István Erő és erőszak az iskolában címmel tartott műhelybeszélgetést a résztvevőkkel.

A konferencia végén Bajzák M. Eszter nővér beszámolt azokról a pályázatokról és fejlesztési lehetőségekről, amelyek lehetővé teszik majd a katolikus intézményekben oktató pedagógusok minél alaposabb képzését és felkészültségét, valamint a szükséges anyagi és tárgyi feltételek biztosítását.