Bánat és bűnbocsánat

Mostanság viszont sokan áldoznak, fiatalok is, férfiak is. De mennyien gyónnak…?! És hol vannak azok, akik régen gyóntak? Olyan öregek, akik egykor még bérmálkoztak is, de azután az élet, a „rendszer" messze sodorta őket Istentől. Mennyien jöhetnének kiengesztelődni Istennel, felebaráttal…

Elvilágiasodott korunkban sokaknak segíthetne a hitükben állhatatosak példája, ha megszívlelnék Szentatyánk és elődei gyakran kifejezett óhaját: gyónjunk többször, gyónjunk gyümölcsözőbben! Legyen életünk – a gyónás által is – folytonos gyógyulás esendőségünkből. Legyen minden gyónásunk egy-egy bátor előbbre lépés a szeretet útján. A katolikus egyház katekizmusa segítségével frissítsük fel ismereteinket „a bűnbánat és bűnbocsánat” szentségéről!

A megtérés szentségével válaszolunk az Úr első felhívására: „térjetek meg”! Belátjuk: rossz úton jártunk, vissza kell fordulnunk. Rádöbbenünk: e tévelygéssel tudva és akarva megszegtük a fölséges Isten parancsát. Istenre és érettünk, a bűneink miatt áldozattá lett Fiára gondolunk. Sajnálkozunk, megdöbbenünk, jóvátételt és engesztelést ígérünk. Szakítunk a bűnnel és a bűnre vezető alkalmakkal.

A bűnbánat szentségével kapcsolatban leginkább a gyónásról beszélünk. Az egyháznak adott kulcshatalom bűnünk megvallását kívánja: a papnak tudnia kell, kit oldozhat fel, kit nem. A pap mondja ki Isten helyett a végtelen irgalom megbocsátó szavát. – E szentség számunkra legbiztatóbb, legbátorítóbb elnevezése ez: a bűnbocsánat szentsége. Az áldott béke szentsége ez: kiengesztelődés Istennel, a felebaráttal és önmagunkkal is, hiszen a kegyelem rendet teremtett a szívünkben. Ez a szentség azért is húsvéti, mert a bánkódó, jóra elszánt és papi feloldozásban részesülő hívő – amennyiben kegyelmi halált okozó „súlyos, halálos bűnt kellett bevallania – lelkileg feltámad az istengyermeki életre. Minden gyónásnál megismétlődik a történet: rongyos, züllött, de hazatért fiát önfeledten öleli meg az atya, aki lakomát is készített. Rejtett célzás az az eucharisztikus szent vendégségre.

Egy sebesülés árt egész testünknek. Minthogy a keresztény ember – éppen keresztsége révén – a Titokzatos Test tagjává lesz, bűne nemcsak önmagát sebzi meg, de azt a testet is, amelynek tagja. A megtérés, a bűnbánat és a megbocsátás szentsége viszont gyógyító hatással van a Titokzatos Testre. A bűnösnek tehát nemcsak Istennel, de a Titokzatos Testtel, az egyházzal is ki kell engesztelődnie.

Háromféle bűnbánatot különböztetünk meg. Az első önzésből fakad. Az ember bánkódik valamely rossz cselekedet miatt, mert abból számára valami rossz következett. A valódi bűnbánatnak Istenre kell irányulnia. Ám ez sem tökéletes abban az esetben, amikor Istenre irányul ugyan, de a magunk érdeke szempontjából: mivel bűnömmel Isten büntetését vontam magamra, illetve kockáztattam az Istentől remélt örök boldogságot. Ez a „kevésbé tökéletes bánat”. Ilyen bánat elegendő ahhoz, hogy szentségi feloldozást kapjunk. Mivel ez visszaadja a halálos bűn miatt megszakadt kegyelmi állapotot, a halálos bűnnel megszakadt szeretetkapcsolatot is helyreállítja Istennel. A tökéletes bánat azonban az, amelyet Isten megbántott, végtelen fönsége és szeretete ébreszt a szívünkben. A tökéletes bánat gyónás nélkül is helyreállítja szeretetkapcsolatunkat Istennel. E bánattal tehát gyónás nélkül is üdvözülhet például az a haldokló, akihez nem jut el a feloldozó pap. Egyébként meg kell gyónni – lehetőleg mielőbb! – a súlyos bűnt. Gyakran elhangzó kérdés: miért bántja meg Istent az a bűn, amelyet magunk vagy felebarátunk ellen elkövetünk? Egyrészt azért, mert Isten alkotása vagyunk: melyik alkotót ne bántaná, ha alkotásában kárt tesznek. Másrészt azért, mert Isten igazi Atyaként szeret minket. Egy édesapa nem saját szenvedésének érzi-e gyermeke szenvedését…?

A gyónási „elégtételről" is szólnunk kell – de inkább jóvátételről kellene beszélnünk. Ez többféle lehet: ima, jó cselekedet, lemondás valamiről, böjt, szeretetszolgálat. Ezt a gyóntató – ha kell, megbeszélés után – szabja ki gyónójára. Az elégtétel által valamiképp hasonlóvá válunk az Úr Jézushoz, aki keresztáldozatával adott elégtételt Atyjának bűneinkért. A nagyböjt nem kampány, hanem készület húsvétra. E készület gyónás nélkül, bizony, hiányos. De felkészít és segít a jó gyónás abban is, hogy egész életünk húsvét legyen: feltámadás az Isten iránti áldozatos szeretetre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..