A homoktövis kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy külön egyeden fejlődnek a termős (nőivarú), és külön cserjén a porzós (hímivarú) virágok. Termés akkor lesz a nőivarú bokron, ha a hímivarú bokor virágpora átkerül az előbbi bibéjére. A beporzást általában a szél végzi el. Ha tehát e növény értékes bogyóját szeretnénk fogyasztani, mindenképpen két különnemű bokrot kell beszereznünk!
Régóta tudják a homoktövisről, hogy gyógy erővel bír, ám az, hogy bogyója C-vitaminban hihetetlenül gazdag, csupán a II. világháború éveiben derült ki. Plinius, az I. században élt római polihisztor és természettudós leírja, hogy a homoktövis gyökereinek nedve az epét egészségessé teszi, valamint a vízkórságban szenvedők is gyógyulást nyernek általa. Találunk benne ezenkívül almasavat, fontos glikozidákat, olajsavat, linolénsavat és még számtalan, a szervezet számára fontos elemet.
A Plinius által említett gyökérnedveken kívül a levelekben is rejlik gyógyerő: a belőlük készült forrázat csökkenti a magas vérnyomást.
Mivel a bogyók igen savanyúak, sok cukor hozzáadásával lekvárt szoktak főzni belőle – igaz, ekkor C-vitamin-tartalma csökken. Hatásosabb, ha kimagozás után a gyümölcshúst mézzel keverjük el, így minden értéke hasznosul a szervezetben. A finnek diót, mogyorót, sőt csokoládét is kevernek a homoktövises mézhez. Hazánkban a Duna és a Dráva mentén is találkozhatunk elvadult homoktövisligetekkel.
