Számunkra a központi kérdés a kultúrával való párbeszéd – mondta Erdő Péter bíboros a február 18-i bíborosi konzisztórium és a vasárnap délelőtti pápai szentmise után. – Az egyháznak is mindenekelőtt gondolkodásra van szüksége. Értékeket kell felmutatni az egyre bonyolultabb világban.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk: a pénzügy, a gazdaság annyira bonyolult, hogy ne is foglalkozzunk az etikájával. De rövidre zárt válaszokkal nem haladunk előre. Minden tudományt, a politikát és a gazdaságot is lehet etikusan alkalmazni, nem a tudomány haladása hozza válságba az erkölcsöt. Tény persze, hogy szentté avatott gazdaságpolitikusról nem nagyon tudok – tette hozzá a főpásztor. – Európa nemcsak üresedő templomokkal, de a keresztény kultúra egyre alacsonyabb szintű ismeretével is szembesül.
Hajlamossá válunk jelszavakba menekülni. Ez egyfelől érzelmi erőt ad mindenféle reklámnak, propagandának, de az érzelmi hatásra működő lelkesedés sokkal pontatlanabb, mint a logikus meggondolás. Az európai kultúra és keresztény elemei egy csónakban eveznek, a közoktatás, az egyházi oktatás és a katekézis hasonló helyzetben vannak. Ha megnézzük, hányan tudnak helyesen írni vagy fogalmazni, a statisztika ugyanazt fogja mutatni, mint a történelem vagy a keresztény vallás ismeretének esetében.
Ezzel kapcsolatban Erdő Péter a Vatikáni Rádiónak is nyilatkozott. XVI. Benedeknek a hit és a szeretet összefüggéséről szóló vasárnapi szentbeszéde kapcsán kifejtette: a vallásos érzés is fontos, de az elsődleges a hit tartalmának átadása a hitoktatásban. A hit nem választható el a szeretettől, mivel cselekedetek nélkül „terméketlen dolog” – mutatott rá a bíboros, megemlítve Teréz anya példáját, aki nagy ismertségre tett szert, amit cselekedeteinek köszönhetett. Hozzátette: az emberek kulturális helyzetét is figyelembe kell venni. A nyugati kultúra mostani, válságos időszakában sokan nem ismerik azokat a fogalmakat, amelyekkel kifejezzük hitünket. Ezek közül sok szorosan összefügg hitünk eredetével, és nem lehet mással helyettesíteni. Az első keresztény nemzedék roppant nagy kulturális akadályt győzött le a Szentlélek kegyelmével, amikor kilépett a pogányok elé, és számukra is hirdetni kezdte az evangéliumot. Ma is ilyesmiről van szó – hangsúlyozta a bíboros –, amikor olyan embereknek kell tanítani a hitet, akik az előfeltevésekkel sincsenek tisztában, amelyek nem is filozófiaiak, hanem hitünk történelmi gyökereivel kapcsolatosak. Az alapfogalmakat is át kell adni.
A magyarországi papi hivatásokról a bíboros elmondta az MTI-nek, hogy a jelentkezők életkora huszonöt év körüli, többnyire végzettséggel, szakmával érkeznek, erős személyes indíttatással. A jelentkezések és a szentelések aránya kedvezőbb ma, mint harminc-negyven évvel ezelőtt volt. A szentelések száma még mindig nem elegendő, de a hivatásválsággal küzdő nyugat-európai egyházakhoz képest „nálunk a helyzet még mindig tartható”. Ami az interneten tanító egyházat illeti, Erdő Péter szerint a régi papok jó humán műveltséget is kaptak, majd a lelkipásztori tevékenység vált fontossá. „A Szentháromság titkáról szóló egyházi tanítás történelmi keresztmetszetét nem lehet száznegyven karakterben továbbadni, de ez nem azt jelenti, hogy akkor nem adjuk át. A különböző hangszereknek megvan a maguk szerepe a zenekarban.”
A magyar–vatikáni szerződés módosításáról Erdő Péter a távirati irodának kifejtette: „A magyar–szentszéki diplomáciai kapcsolatokat helyreállító, 1990. február 8-i megállapodás egy alaphelyzetet rögzített a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény és az Egyházi Törvénykönyv alapján. Az alkotmány és a jelentős törvények változása után a korábbi egyezmény végrehajtása nyitott kérdésekbe ütközik. Nem a vágyak mentén kialakult elképzelésekről beszélünk, hanem kényszerhelyzetről, megváltozott a jogi környezet, ez az igazi oka annak, hogy felmerült ez a kérdés.”
