Ez az ország, Isten uralma már elérkezett az Emberfia személyében, megnyílt az örök élet kapuja. „Az Atyaisten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”, hogy az ő kereszthalála és feltámadása által a benne hívőknek örök életük legyen. Az Emberfia, Isten Fia nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa a bűntől, meggyógyítsa, üdvözítse.
Ez az „evangélium”, az örömhír, amelyet Ferenc pápa összefoglalt Evangelii gaudium kezdetű buzdításában, és azóta is szakadatlanul hirdet beszédeiben, üzeneteiben. Állandóan elmélkednünk kell üzenetéről, húsvétra készülve különösen is. Jobbat nem tudnék ajánlani kedves olvasóimnak.
„Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre. (…) Maga Jézus »kitörő örömmel dicsőítette Istent a Szentlélekben« (Lk 10,21). Üzenete az öröm forrása: »Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és teljes legyen az örömötök« ( Jn 15,11). A mi keresztény örömünk az ő túláradó Szívének forrásából fakad. (…) Amikor meglátták a Feltámadottat, »öröm töltötte el« a tanítványokat (Jn 20,20). Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk: az első keresztény közösségben »örömmel vették magukhoz az ételt« (2,46). Amerre a tanítványok jártak, »nagy volt az öröm« (8,8), az üldözések közepette pedig »eltöltötte őket az öröm« (13,52). (…) Miért ne lépnénk be mi is az örömnek ebbe a folyamába?” (EG 5).
Ferenc pápa tovább magyarázza mindezt (EG 6) azoknak, akiknek „nagyböjti stílusuk van húsvét nélkül”: Az öröm „abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk”. Az élet súlyos nehézségei közepette is „apránként lehetővé kell tenni, hogy a hit öröme feléledjen bennünk, mint rejtett, de szilárd bizalom” az Úr irgalmas szeretetében.
