Ferenc pápa a február 27-i reggeli misén elmondott homíliában hangsúlyozta, Jézus nem fenyeget, hanem mindig kedvesen, gyengéden hív minket, bizalmat akar ébreszteni bennünk.
A nap első olvasmányában (Iz 1,10.16–20), miután elmondja, mi a rossz, amit el kellene kerülniük, és mi a jó, amit viszont meg kellene tenniük, Isten azt mondja Szodoma urainak és Gomorra népének: „Gyertek, beszéljük meg, gondolkodjunk együtt!” (A magyar fordítások sajnos a „perbe száll” kifejezés különböző változatait használják, amelyekből nehéz kiolvasni ezt a „beszéljük meg”, „rakjuk rendbe a dolgokat” értelmezést – A ford.) Ferenc pápa felhívja a figyelmünket arra, hogy az Úr hozzánk is ugyanígy viszonyul: „Az Úr azt mondja: »Gyere, gondolkodjunk együtt. Beszélgessünk egy kicsit.« Nem ijeszt meg minket. Olyan, mint egy apuka a kisgyerekével, aki valami rosszat tett, és most helyre kell raknia őt. És jól tudja, ha vesszővel a kezében közelít hozzá, nem jó irányban alakulnak a dolgok. Bizalommal kell közelítenie hozzá. Ebben a szakaszban az Úr így hív minket: »Gyere, igyunk meg egy kávét. Beszéljük meg ezt. Vitassuk meg. Ne félj, nem bántalak.« És mivel tudja, hogy a gyereke azt gondolja: »De valami rosszat tettem…«, rögtön hozzáfűzi: »Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.«” A gyermekét nevelő apához hasonlóan először Jézus is bizalmat akar ébreszteni bennünk, hogy azután eljuthassunk a megbocsátáshoz és a szív megváltozásához. Ferenc pápa felidézte Zakeus és Lévi Máté elhívását – így cselekszik Isten a mi életünkben is; segít, hogy meglássuk, hogyan tehetünk egy lépést előre a megtérés felé.
„Mondjunk köszönetet az Úrnak jóságáért! Nem akar bántani és elítélni minket. Életét adta értünk, ez az ő jósága. És mindig azt keresi, hogyan tudja megérinteni a szívünket. És amikor mi, papok Isten nevében meghallgatjuk a gyónást, nekünk is ennyi jósággal kell hozzáállnunk a gyónóhoz. Ahogy az Úr mondja: »Gyere, beszéljük meg. Semmi baj, van megbocsátás.« Az első perctől fogva mellőzni kell a fenyegetést.” Ferenc pápa végül egy bíborosról mesélt, akinek az volt a szokása, hogy ha gyónás közben súlyos bűn került szóba, nem ragadt le azon a ponton, hanem folytatta a beszélgetést, ezzel segített a gyónónak, hogy meg tudja nyitni a szívét, és biztonságban érezze magát. Az Úr is így tesz velünk: „Gyere, beszéljük meg, beszélgessünk egy kicsit. Fogadd el a megbocsátást. Van megbocsátás. (…) Az Úr úgy áll hozzánk, mint egy apa a gyermekéhez, aki azt hiszi, már nagy, már felnőtt, de valójában még csak félig az. És az Úr tudja, hogy mi valamennyien csak félig vagyunk felnőttek, és sokszor szükségünk van arra, hogy azt halljuk: »Gyere, ne félj, gyere csak. Van megbocsátás.« És ez bátorságot ad. Menjetek nyitott szívvel az Úrhoz: ő édesapa, aki mindig vár benneteket.”
Ha nagyon régen, akár évtizedek óta nem voltál már gyónni – veti föl az Aleteia szerzője –, nehéz újra nekiindulni. Tudjuk, hogy kellene, de egy részünk mégis tiltakozik, nem tudjuk rászánni magunkat, félünk ismét a szentségekhez járulni. Amellett, hogy esetleg szégyelljük magunkat, talán el is felejtettük már, hogy is kell ezt csinálni. Először: Vizsgáld meg a lelkiismeretedet –ez a legfontosabb. Ha hosszú idő telt el, elég a súlyosabb bűnöket felidézni – ne aggódj, a gyóntatód mindent hallott már, nem fog megdöbbenni a szavaidon. Gondolj a gyónásra úgy, mint egy orvosi vizsgálatra: ha nem mondod el, hogy fáj a karod, nem tud diagnózist felállítani és gyógymódot ajánlani az orvos. Másodszor: Nézz utána a gyóntatási időpontoknak, vagy beszélj meg egy időpontot! Ha rég nem voltál gyónni, jobb időpontot megbeszélni – de ha ez ijesztő számodra, egyszerűen állj be a sorba egy gyóntatófülkénél. Menj korán, hogy hamar sorra kerülj. Harmadszor: Lépj be, és kezdd el a gyónásodat! Ha szükségesnek látod, írd össze előre, mit szeretnél elmondani. Negyedszer: Hallgasd meg a pap vigasztaló szavait, és mondd el a bűnbánati imát! A gyóntatód bátorítani fog, az a célja, hogy előre tudj lépni a hit útján. Majd penitenciát szab ki, és felszólít, mondd el a bűnbánati imát – ez gyakran ki is van készítve jól látható helyre, vagy te is magaddal viheted kinyomtatva, illetve a pap is segíthet elmondani. Ötödször: Sütkérezz Isten irgalmában! És végezd el a penitenciát. Szentgyónás után maradj még egy kicsit a templomban, hogy nyugodt helyen adhass hálát Istennek, amiért eltörölte a bűneidet. Dicsérd őt, és engedd, hogy békéje elárassza a szívedet, lelkedet. Kötelezd el magad újra Jézus mellett, és ahogy kilépsz a templomból, nyiss új fejezetet az életedben. Isten mindig ott áll mellettünk, amikor elesünk. Bízz az irgalmában!
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Aleteia.org; Vatican News
Fotó: Pexels.com
