A korabeli olasz operastílus divatjamúltnak tűnt már neki magának is. Egyszóval: emberi és alkotói válságba került.
E kedvetlen hangulatban élt londoni otthonában, amikor barátja, Charles Jennens kezébe adta biblikus szövegkönyvét. Christian Feldmann szerint ez nem is annyira librettó, inkább csak szentírási idézetek gyűjteménye volt. Händel teljesen átdolgozta barátja művét, ezért is tartják úgy, hogy a szöveget maga a zeneköltő írta.
Mint oly sokszor megesett már, egy fantáziátlanul összeállított szöveggyűjtemény is lángra tudta lobbantani Händel alkotói tehetségét. „Úgy éreztem, hogy megnyílt az ég, és magát az Úristent pillantottam meg.” Három hétig szinte nem aludt, nem evett, annyira elmerült az alkotásban. Így született meg a Messiás oratórium, Händel egyik legismertebb műve. Barátja meg is botránkozott ezen; úgy vélte, hogy „összecsapta” a művet, ami méltatlan a szent szövegekhez. A dublini ősbemutató közönsége azonban 1742 áprilisában nem osztotta ezt a nézetet; hálásan ünnepelte a szerzőt. Azóta – különösen az angol kultúrkörben – a karácsony és húsvét ünnepéhez hozzátartozik a Messiás.
A német és a hazai zenebarátok Mozart 1789-es átdolgozásában szerették meg az oratóriumot. Mozart feladata volt ugyanis, hogy – Händel halála után harminc évvel – előadhatóvá tegye a művet Esterházy gróf bécsi palotájában.
Idén februárban a hallei születésű zeneköltő Messiását az ősbemutató városából, Dublinból érkező művészek adták elő a Vatikánban, a német XVI. Benedek pápának.
