Beszélgetni Istenről
Valójában nem szeretek táborozni, de egyre most már harmadik éve elmegyek: a ministránstáborba, amit a templomunk szervez. Hétéves koromtól kezdve ministrálok, ami nagyon sokat jelent a számomra – segít, hogy jobban megismerjem Jézust, és hogy megőrizzem a vele való kapcsolatot. Hiszen az, hogy szolgálhatok a miséken, akkor is behív a templomba, amikor egyébként esetleg lusta lennék misére menni. Persze járok hittanra is az iskolában, de jó, hogy van a templomban is egy olyan csoport, ahova tartozhatok. A táborok is ezért jók. Egyrészt lehet tanulni, beszélgetni Istenről. Idén is, mint eddig minden évben, naponta volt egy „ministráns-óra”. A mostani táborban a liturgia részeit ismertük meg közelebbről. Azt hiszem, ez hasznos lenne mindenkinek, azoknak is, akik nem ministrálnak, mert így sokkal jobban értenék a szentmisét, hogy milyen fontos dolgok történnek a templomban. Voltak nagyobb és kicsit kisebb gyerekek nálam, de ez nem volt baj, és mindenki elmondhatta, amit gondolt. Másrészt pedig nagyon sokat nevettünk együtt. Kirándultunk, volt tábortűz, elmentünk strandra, fociztunk, társasjátékoztunk. Ilyenkor még az is jó szórakozás, amikor beosztanak konyhai segítőnek.
Szabó Tünde, 12 éves
KALÁSZ-tábor – fiúkkal
Vácott ismét megrendezték a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ) nyári táborát. Mint a neve mutatja, a szövetség általában katolikus lányok számára rendez programokat, de a váci táborba ezúttal fiúk is eljöhettek. A táborban a sokféle játék mellett a kézműves foglalkozásokon különféle mesterségeket, többek közt kendőfestést, faesztergálást is lehetett tanulni. Faesztergálásból segédlevelet kaptam, és Gizella-keresztet is készítettem. Hétköznap pizzériában ebédeltünk. S mielőtt elfelejtem: a tábor nem volt ottalvós.
Csermák Bence, 9 éves
A Gyergyói-havasok között
A nyár folyamán többek között részt vettem az egyházközség által Gyergyóba és környékére szervezett úton a szüleimmel és a testvéremmel, így ez egyben családi nyaralás is volt. Persze rengeteg helyet meglátogattunk: a szállásunk Gyergyószentmiklóson volt, de jártunk például a Békásszorosban, Szárhegyen, elmentünk Szovátára, Parajdra, sőt hazafelé megálltunk Csíksomlyón is. Azt mondják Gyergyó Erdély legzordabb éghajlatú vidéke, és bizony annak ellenére, hogy szép nyári időnk volt, reggelente látszott a lehelletünk.
Nekem a legnagyobb élmény az volt, amikor egyszerűen csak megálltunk az út szélén a busszal pihenni, és körülvett az a hihetetlen táj. Az embert rögtön megfogják a rettenthetetlen hegyek és a sűrű fenyőerdők, a völgyekben előbukkanó, csupán néhány házból álló falvak. Azt hiszem, azt a tájat nem lehet megunni.
Horváth Krisztián, 14 éves
