Mi lehet az igazság? Vajon miért vannak egyáltalán liturgikus cselekményeink, amelyekben nem csupán a szónak, hanem a színeknek, gesztusoknak, ruháknak, mozgásoknak is jelentőségük van/lehet? Az évközi idő második vasárnapjának szentmiséjén (az idén ez január 20.) így imádkozik a pap a mennyei Atyához: „Valahányszor Fiad áldozatának emlékét ünnepeljük, megváltásunk műve folytatódik.” A liturgikus cselekményekben, különösen is a szentségi jellegűekben a saját üdvösségünket ünnepeljük, vagyis munkáljuk azt, vagyis az üdvösség ott, abban a konkrét cselekményben lesz itt és most jelen nekünk. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a liturgia által üdvözülünk, mert a liturgia a benne cselekvő Szentlélek által üdvözít. A liturgia ezért az egyház, de az egész világ számára is szükséglet: e cselekmény ugyanúgy része az evangéliumnak, mint annak a tanítói, pusztán szellemi, intellektuális valósága.