Ilyen szakasza életünknek az advent. Szép elbeszélések, versek születtek érzéskörének ihletése nyomán. Ezúttal az egyik legszebbet, Karel Toman cseh költő versét idézném (Ágh István fordításában), amely egy, az ebben az időszakban elmondott imádságra emlékeztet.
Ádvent
Járt-kelt Csehországban Isten angyala,
ama hosszú borongós adventi napokban.
Szelek hangversenye kísérte,
vándorolt láthatatlan kórusok énekére,
maguktól nyíltak minden otthonok.
Harmatozzatok, égi magasok.
S a küszöbökről Isten angyala
így szólt: Higgyetek, legyetek türelmesek.
Gyerekarcokat hevített a boldogság láza,
szemeket fényesített a mennyei fény varázsa,
nem szorított apát, anyát a félelem súlya.
Alleluja, alleluja.
És megáldotta Isten angyala
erővel az erőtleneket.
Higgyetek, legyetek bátrak.
Sorsuk, örökéletük kegyelmét elnyerik,
kikben a türelem, hit meg nem szűnik.
A kemény hitűekre
megváltó virradat messzi pírja süt le.
Karel Toman
