Arany János korában még gyakran lobbantak fel ezek a tüzek, melyek melegítették a pusztaságban élőket, s közösségbe forrasztották a magányos pásztorokat. Hasonló fény árasztotta el a Trianon után elárvult erdélyi magyarságot, amikor 1921-ben megindult a Pásztortűz című folyóirat, az addig működő Erdélyi Szemle utódaként. Legnagyobb tekintélye, céljának és küldetésének megfogalmazója Reményik Sándor, az erdélyi magyar líra legnépszerűbb alakja volt, aki Végvári néven sírta el a magyarság gondjait, bánatát és árvaságát. Egyik összefoglaló írásában így fogalmazta meg a lap céljait: „Nagyobb a mi célunk, semhogy félreállnunk lehetséges volna. Kérjük azonban magyar közönségünk fokozottabb támogatását. Mi érette dolgozunk, a benne megtestesült magyarságért. Értse meg ezt, és támogassa munkánkat…”
Mennyire időszerűek napjainkban is ezek a sorok! A keresztény szellemű olvasóknak itt és most nem volna szabad cserben hagyniuk azokat a médiumokat, amelyek érte „dolgoznak”, eszményekkel igyekeznek megtölteni a sivár világot, s ettől a céljuktól a nehézségek sem tántorítják el őket. Az erdélyi folyóirat nehézségei és vitái közben is hűséges maradt céljához: a magyarság megőrzéséhez, öntudatra ébresztéséhez, melyet a körében működő neves írók és művelődéstörténészek mindenestül sajátjuknak éreztek. Valóságos érzületet fogalmazott meg „a Pásztortűz olvasása közben”
Szöllösy István Erdély című versében:
S midőn azt hittem, már sírjához
értem:
Az éjszakán át messze lobbanó
Tűz fényében Erdély eljött ma
értem.
Tanulságos nyomon követni azokat a programadó gondolatokat is, amelyeket egy-egy szerkesztői üzenetükben fogalmaztak meg a folyóirat munkatársai. Íme, az egyik: „A Pásztortűz nem pártpolitikai közlöny, nincs sem jobb-, sem baloldali orientációja. Egyetlen célja az erdélyi magyarság szolgálata a legjobbakkal, amit a szellemi téren nyújthat.” Ezek az írók úgy teljesítették nemes küldetésüket, hogy művészetüket szolgálatnak értelmezték, melyet nem kerített be és nem manipulált a romlandó napi politika. A magyar nyelv és a magyarság hagyományai őrzésének, gazdagításának jegyében született a Helikon Íróközösség. Alapító tagjai között a Pásztortűz munkatársai is ott voltak: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Berde Mária, Gyallay Domokos, Makkai Sándor, Nyírő József, Szabó Mária, Tompa László, Dsida Jenő. Ez a névsor bármelyik folyóiratnak értékmérője lehetne, s egyben azt is bizonyítja, hogy a jó ügy szolgálatára együtt vállalkoznak azok is, akik között netán elvi vagy politikai különbségek vannak.
Megosztott, ellentétektől szabdalt, olykor ellenséges kulturális életünkben tanulságos és önkritikára késztető a Pásztortűz történetével való szembesülés. A folyóirat működését Palotai Mária dolgozta föl, művét az Argumentum jelentette meg.
