Hangjáról, palócos ízű beszédéről, sajátos mondatfűzéséről ezer közül is felismerném Tóth Sándort, akivel a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen stilisztikát tanított nekünk, ifjú kommunikáció szakos hallgatóknak. Lenyűgöző műveltségét, sodró lendületű előadásmódját és áradó lelkesedését esztergomi és piliscsabai tanítványai és a Katolikus Rádió hallgatói is megismerhették. Meghatározó élmény volt számomra, hogy ő adta először a kezembe Prohászka Ottokár A Pilis hegyén című művét.
Tóth Sándor „új emberes” pályafutása a hetvenes évek eleje óta tart. Újságírói hivatásának, a magyar táj és az emberek iránti szeretetének köszönhetően számtalan prózája és verse született, amelyekben mindig megjelent keresztény hite, szellemisége és humanitása.
Számos irodalmi elismerés – köztük az 1995-ben átvett József Attila-díj – és az országos elismerést jelentő állami kitüntetés: a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje után a közelmúltban egy kis közösség is megemlékezett munkájáról és emberségéről. Szent István király napján, a búcsúi misét követően Bátonyterenye Város Díszpolgára címet adományozta az önkormányzat képviselő-testülete lapunk munkatársának, Tóth Sándornak. Az oklevelet és a bronz városcímert Nagy-Majdon József polgármester adta át az ünnepi sokaság előtt. Ismertették a kitüntetett eddigi sokszínű munkásságát, pályáját, méltatták a kereszténydemokrata képviselő példaértékű tevékenységét, mellyel a város érdekeit is szolgálta 1990–1994 között. Hangsúlyozták: munkája, törekvése megalapozta a város további fejlődését.
Tóth Sándor hetvenötödik születésnapja alkalmából mi, a munkatársai, barátai, tanítványai kapcsolódunk az ünnepléshez, és a Jóisten áldását, jó egészséget és hosszú, boldog családi életet kívánunk! Isten éltessen, Sanyi bácsi!