Iszlám és iszlamizmus

Hol tart az iszlámmal folytatott vallási párbeszéd? Mintha újra és újra háttérbe szorulna, és mintha abban a politikai párbeszédben reménykednénk, amely bizony eddig vajmi kevés eredményt hozott. Pedig Ferenc pápa és az egész egyház számára évtizedek óta rendkívül fontos ez a dialógus. Ferenc pápa még Bergoglio bíboros érsekként Kairóba küldte egyik papját, hogy arabul tanuljon, és képezze magát az iszlámmal folytatott párbeszédre.

„Sajnos csalódást okoz azonban az iszlám– keresztény párbeszédben, hogy az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tettünk, és csak kis eredményeket értünk el, amelyek soha nem nyilvánultak meg a törvény, a helyi közigazgatási rendelkezések szintjén. Tehát még nagy erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy jobban megismerjük és értékeljük egymást, ne tekintsük egymást vetélytársnak, hanem olyan személyeknek, akik Istent keresik” – fejtegette tavaly Tauran bíboros, a kérdés szakértője.


Az iszlámmal vallási párbeszédet folytatni talán még bonyolultabb feladat, mint a politikai tárgyalások. Az európai katolikus szemlélet szerint az iszlám egységes vallás. Ma kezdjük csak lassan felismerni, mennyire nem így van, mennyire különböznek egymástól a síiták és szunniták. Ráadásul a tanítás tekintetében egyik irányzatnak sincs egységes vezetése, feje. Mindezen nehézségek ellenére a (pár)beszédet még egyoldalúan is folytatni kell, hiszen ez az egyház krisztusi küldetésének része.

Az európai kultúra egyik valóban ünnepi eseménye az 1920 óta évente megrendezett Salzburgi Ünnepi Játékok. A milánói Scalát irányító Alexander Pereira kezdeményezésére 2012 óta a rendezvény első hetében úgynevezett spirituális nyitányt szerveznek a szakrális zene és a vallások közti dialógus jegyében. Idén az iszlám volt a disputák témája. Rámutattak az iszlám spirituális, kulturális erejére, mely fanatizmus és ellenségkép nélkül segíti muzulmánok millióit az Istennek átadott (ezt jelenti az iszlám szó) életre.

„A Nyugat azonban a párbeszédet egyáltalán nem teszi számunkra könnyűvé. Nem értenek meg minket” – mondják hívő muzulmánok, és rámutatnak Istentől elszakadt, közömbössé vált tömegeinkre, a nyugati politikai közélet romlott erkölcsére. Mi pedig azt emlegetjük szívesen, hogy demokráciánk idegen az iszlám gondolkodás számára.

A párbeszédet különösen megnehezíti, ha az nem jár együtt önismerettel, kölcsönös bűnbánattal, és minden mellébeszélés nélküli őszinteséggel.