Chopin-reflexiók

S már társul a többi
kozmikus ütemben. Díszül fölé
rebben megannyi fénymadár

Velence ringatózik hamvazó tavaszban
Bölcsők álma, gondolás ének
virágzik hajnal-pántlikán

Aztán a tündérek, bár mosolytalan
játék, mely scherzók
könnyű selymét felejtve
fekete-csipkés fátyolra vár

Sötét-világos gondolat-szövések
Az élet kisszerű sűrű-balladás
Mazurkák jegyzik kegyeit a létnek

Indulat-szeszélyek küzdelmek nyomán
Megvárja sorát újra az éjszaka
Pecsétül vigaszt hagy – fázó harmóniát