A gyönyörű szeretet tanítója

Ott állt a pápa betegágya mellett az ellene elkövetett merénylet után és később, haláltusája idején is. Tavaly adta közre öt évtizeden átívelő magánlevelezésüket, és a pápa lelki útmutatásai alapján végzett, az általa javasolt szentírási témákról folytatott meditációit. A Lelkigyakorlatok a Beszkidekben című kötetben beszámolt a Karol Wojtyla társaságában eltöltött családi nyaralásokról is, amelyek telve voltak imádsággal és lelki beszélgetésekkel. Póltawska a ravensbrücki náci koncentrációs táborban átélt négy rettenetes év után – ahová a lengyel ellenállásban való részvétele miatt hurcolták – ismerkedett meg Wojtylával, amikor lelkivezetőt keresett, hogy feldolgozza szörnyű élményeit. Később neki köszönhette, hogy csodálatos módon meggyógyult rákbetegségéből, miután Wojtyla személyesen kérte a később általa szentté avatott Pio atya imáit. II. János Pál a családot, a „férfi és nő szeretetének szentségét” akarta megmenteni – mondta az előadó. – Az én nemzedékem látta, hogy mi történt a családdal. Fiatalkoromban nem volt válás, nem volt abortusz, ha egy orvos ilyet végzett, elvették tőle a jogot hivatása gyakorlására. Ma az európai jog mindezt megengedi. A II. vatikáni zsinaton Wojtyla a családdal foglalkozó bizottság tagja volt, ez a tevékenysége alapozta meg a VI. Pál pápa által később kiadott Humanae Vitae kezdetű enciklikát, amely az élet továbbadásáról szól. Ez az enciklika a sajtóban nagy vitát és ellenkezést keltett, és a helyzet ma sem változott, mert megtiltja az abortuszt és a művi fogamzásgátlást. Van benne egy fejezet, amely szerint a püspököknek és mindenki másnak elsősorban családpasztorációval kell foglalkozniuk. Wojtyla bíboros, amikor a zsinat után visszatért Krakkóba, nagyon intenzíven kezdett foglalkozni a családdal. Ő dolgozta ki a házasságra való felkészítéssel foglalkozó anyagokat. Megszervezte a családteológiai intézetet Krakkóban, amely papokat és világiakat egyaránt szolgál. Ezt a tevékenységet később, már pápaként átvitte Rómába, ahol két intézetet is létrehozott: a házasság- és családteológiai intézetet a Lateráni Egyetemen, amely a krakkói intézet programját vette át, és a család pápai tanácsát. Ez az első olyan testület a Vatikánban, amely világi emberekből áll – huszonöt házaspár a tagja a világ különböző részeiből, valamint öt püspök, mindegyik földrészről egy. Amikor a kommunista Lengyelországban engedélyezték az abortuszt, az egyház tiltakozott. Wojtyla megfigyelte azokat a nőket, akik sorban álltak abortuszra várva. Ez mélyen megrázta, és azon gondolkodott, hogyan lehetne ezt megelőzni. Arra jutott: a szülőket kell úgy nevelni, hogy eszükbe se jusson, hogy ilyet tegyenek. Ezért foglalkozott annyit a fiatalokkal, meg akarta tanítani őket, amint fogalmazott, a „gyönyörű szeretetre”. Pápaként különös módon foglalkozott a nőkkel, meg akarta őket menteni az abortusztól. Öt dokumentumot írt a nőkről, hiszen az emberiség sorsa függ tőlük. A Levél a nőkhöz című enciklikájában a nő szívének zsenialitásáról írt, s a szív alatt nemcsak az érzelmeket, hanem a lelkiismeret mélységét is értette. Pápasága kezdetén azt mondta, a felelős szülőség pápája akar lenni. Kidolgozta a test teológiáját. Az ember a testen keresztül tud együttműködni a Teremtővel. Az első emberpárt Isten teremtette, de utána lemondott a kizárólagosságról, és a többi embert már a férfival és nővel együttműködve teremti. Vagyis az ember a testén keresztül kapja meg a teremtés hatalmát, és így befolyással lehet Isten teremtő művére – foglalta össze Wanda Póltawska. – A mai ember nem érti és tönkreteszi ezt az ajándékot. Isten életet ad, és az ember ezt eldobja. A mai kor a biologizmuson alapul. Emberek tömegei felejtkeztek el isteni eredetükről, és azt gondolják, hogy a gyermek emberi tevékenység eredménye, a Teremtő jogát nem ismerik el. A Humanae Vitae enciklikában az áll, hogy a házaspár nem a természet vak erőinek a következménye, hanem a Teremtő alkotta őket, hogy megvalósítsák szeretettervét. A mai fiatalok nem gondolnak az isteni tervre, ők a saját tervüket akarják megvalósítani. Paradox helyzet állt elő: a párok azt akarják, hogy a gyerek akkor foganjon meg, amikor ők döntenek erről. Ha a nő akar gyermeket, akkor szül, ha nem, akkor megszakíttatja a terhességet. Ha pedig nem lesz gyermeke, akkor mesterségesen akarja kierőszakolni. Az új ember fogantatása túl nagy dolog ahhoz, hogy egy szubjektív akarattól függjön. A családnak az isteni terv megvalósulásának kell lennie. Amikor négy év után visszatértem a koncentrációs táborból, döbbenten láttam, hogy az emberek mennyire nem használják az értelmüket – emlékezett vissza az előadó. – Úgy élnek, mintha nem is lenne halál. A halálról a mai ember el akar feledkezni, ki akarja küszöbölni az életéből. Pedig a halál bármelyik nap bármelyikünk valósága lehet. Párizsban a fiatalokkal találkozva II. János Pál nem félt kimondani, hogy az élet értelme a halál. A földi élet csak út, amely a mennybe vezet. Mert az embert örök életre teremtették. II. János Pál azt akarta megmutatni, hogy az emberi élet, a szülői lét, az élet mind-mind szentség. Egy ünnepet is bevezetett – március 25-ére – az emberi élet szentségének az ünnepét, hogy az emberek megértsék, miért vannak itt a Földön. Hogy kifejezetten a szentségre törekedjenek. Erről írt egy enciklikát is Az új évezred küszöbén címmel, amelyet a szentség teológiájának nevezett. Valamennyiünknek meg kell tanulnunk szentnek lenni, mert a mennyországot a szentek öröklik. A szentté váláshoz tudatos igyekezetre van szükség, a hit radikalizmusára és egyben realizmusára, hogy az életben megvalósítható legyen. És azt is akarta, hogy ezt a szentségre való törekvést lelkesedéssel tegyük. A Levél a családokhoz című enciklikában hangsúlyozta, hogy a fiataloknak meg kell mutatniuk az értékeket. Ezért a szülőkhöz és a tanárokhoz fordult. A Hold misztériumáról írt. A Holdnak nincs saját fénye és melege, mindent a Naptól kap. A Nap Krisztus, a tanároknak és a szülőknek azt kell továbbadniuk a fiataloknak, amit Krisztustól kapnak, amint a Hold adja vissza a Nap fényét. Ez az egyház tanításához való hűséget és engedelmességet jelenti. Védeni kell a fiatalokat az értékrombolástól a családban és az iskolában is. Ehelyett a fiatalok mindkét helyen gyakran sérüléseket kapnak a felnőttektől. A szent szülők szent gyerekeket nevelnek fel. A szentség mindenki számára lehetőség, mert az Istenhez való hasonlóság alkalmassá teszi az embert arra, hogy szentté váljon. Az egyháznak nem arra van szüksége, hogy vitatkozzon a világgal, hanem hogy tanúsítsa, lehet szentül élni. A pápa egész élete, tevékenysége arra szolgált, hogy megtanítsa és bemutassa a „gyönyörű szeretetet”.