Tollasütőkkel a hivatás útján

Nagyboldogasszony ünnepén indult útnak Ági és Eszti Rómába, ahol tíz afrikai és egy argentin társukkal két éven át készülnek a fogadalomtételre. A nővérek közösségi összejövetellel és áldással búcsúztak tőlük, ők pedig átadták a jelöltségi staféta-tollasütőket az új jelölteknek.
Rendszerint a hagyományos évi közös tartományi lelkigyakorlat előtti és utáni napokon a Boldogasszony Iskolanővérek közösségi összejövetelt szerveznek, hogy a nyári szünidő közepén a lelki megújulás mellett a közösség építésére is szánjanak minőségi időt. Az idei alkalom különösen is örömteli volt számukra, hiszen másfél évtized után ismét vannak fiataljaik, akik megkezdik a noviciátust, és újabb jelentkezők, akik a jelöltidőt.
A nővérek debreceni iskolája, a Svetits adott otthont a hatnapos lelkigyakorlatnak, melyet Carol Jean Dust amerikai iskolanővér tartott július utolsó hetében. Ezen közel ötven magyar iskolanővér vett részt, és egy afrikai társuk, aki a római noviciátusi közösség képzőinek egyike. A lelkigyakorlat előtti kirándulás Nyírbátorba és Máriapócsra valódi felüdülés volt, és jó alkalom, hogy az ország különböző pontjairól és a határon túli missziókból érkezett rendtagok kötetlenül együtt lehessenek, és még egy jót beszélgethessenek a Rómába készülő posztulánsokkal. Ugyancsak jó lehetőség nyílt rá, hogy a két új jelölttel, Juttával és Dórival közelebbről megismerkedjenek.
A kirándulás másnapján meghallgatták azoknak a nővéreknek a beszámolóit, akik a közelmúltban valamilyen különleges tanfolyamon, utazáson vettek részt. M. Csilla nővér megosztotta a tavasszal Rómában elvégzett Szent Ágoston-kurzus tapasztalatait; M. Anna nővér beszámolt a kollégáknak meghirdetett olaszországi útról; M. Julianna nővér, a rend nagybecskereki magyar lánykollégiumának vezetője pedig mesélt az iskolanővéri iskolák és határon túli missziók diákjainak meghirdetett Haza-találó táborról.
Izgalmas pillanat volt, amikor a két posztuláns elárulta a nővéreknek, mi lesz a szerzetesi nevük, és megosztották, milyen utat jártak be, amíg új védőszentjeikre rátaláltak. A neveket már Rómában veszik fel, amikor október 7-én hivatalosan is befogadja őket a kongregáció. Ági Mária Cipriána nővér lesz, Eszti pedig Mária Sára nővér.
A nap egyszerre meghitt és ünnepélyes pontja érkezett el, amikor a nővérek és a növendékek a Svetits területén imádságos csendben, egyénileg jártak végig hét stációt, ahol átelmélkedték a Magyar Tartomány 160 éves történelmének örömteli és fájdalmas mozzanatait, imádkoztak egykori és jelenlegi tanítványaikért. Szimbólumok, rituálék segítették az elmélyülést: levelet írtak az alapítónak és annak a hat bajor iskolanővérnek, akik 1858-ban eljöttek Magyarországra misszióba. Hálacsokrot készítettek az oltárhoz, és mécsest gyújtottak az elhunyt nővérek emlékére a kápolna alatti urnatemetőben. Az út végén időt adtak a reflexióra, a lelki élmények megosztására.
A lelkigyakorlat csendes napjai után augusztus 1-jén ismét eljött az ünneplés ideje, amikorra meghívták a posztulánsok családtagjait is. A szentmisén, melyet Górski Jacek domonkos atya mutott be, valamennyi nővér megújította fogadalmát, és megkülönböztetett szeretettel imádkoztak a jubiláns nővérekért.
Miután felköszöntötték a jubiláns nővéreket, a közösség megrendülve vette körül Ágit és Esztit, hogy megáldja őket az alapítónő, Gerhardinger Boldog Terézia anya imájával. A kétéves noviciátus első, kánoni évében egyáltalán nem fognak velük találkozni. A második, apostoli évben a novíciák hét hónapra hazatérnek saját tartományukba, és valamilyen apostoli szolgálatot végeznek. A hátralévő négy hónapot ismét Rómában töltik, ahol megkezdődik az első fogadalomra való felkészülés utolsó szakasza. Fogadalomtétel már kinek-kinek saját tartományában – Afrikában, Argentínában és Magyarországon lesz.
Amikor szót kapott a két fiatal, elővettek a kápolna padjából két tollaslabdaütőt, melyeket még a másfél évtizeddel ezelőtti jelöltek hagytak hátra maguk után. Most stafétabotként átadták ezeket az ütőket Dórinak és Juttának, az új jelölteknek, akikhez M. Judit nővér, a tartományfőnöknő szólt, és a tartomány nevében hivatalosan befogadta őket. Augusztus végén a szegedi közösség fogadja őket, ahol M. Csilla nővér, jelöltmesternő vezetésével megkezdődik a képzésük. Első apostoli szolgálatuk területe így a Karolina Iskola lesz.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..