Már kinevezésekor és azóta is messzeható, szókimondó megnyilatkozásaival tanítja Isten magyar népét. Amikor köszöntjük az évfordulón, tanításaiból idézünk. Ma még időszerűbb, mint hajdan tíz évvel ezelőtt tett nyilatkozata: „Senki sem találta meg a módját annak, hogy hit- és erkölcstan oktatása nélkül miként lehetne egy társadalom erkölcsi állapotát javítani. Ha mi színvonalas hit- és erkölcstani oktatást-nevelést tudunk végezni, akkor bizonyára nem lesznek tele azonnal a templomok, de talán kevésbé lesznek zsúfoltak a börtönök.”
A 2007-es Szent István-ünnepen pedig azt hangsúlyozta, hogy „a hit csak akkor igazán értékes, ha életformálóvá válik és az áldozatokat is vállalja. Sok honfitársunk úgy él, mintha Isten nem létezne. Abban a világban, ahol nincs jelen az Isten, fölborul az erkölcsi rend. Az erkölcsiség sarkalatos pontja az élet védelme és szentsége, ezért Szent István vizsgáló tekintete előtt állva szégyenkeznünk kell, mert a születendő emberi életet nem védtük, az elmúlt fél évszázadban hatmillió magzat életét oltottuk ki.” Lelkipásztori egyéniségét fiatal papként a váci egyházmegye Pest környéki településein is érvényesíthette. Ma is közvetlen kapcsolatokra törekszik a legkisebb településen élő hívekkel is. A kilencvenes években már a papnevelésből is kivehette részét. Bibliaóráival, személyes hittanóráival a legfontosabbat teszi, amire ma szükség van – püspöki jelmondata szerint – Isten Országa építésében.
Ma, amikor aggasztó jelenség az emberek politikai felelősségtől való elfordulása, nem mulasztja el a politika keresztény felfogását sem hirdetni: „A politika a közjó okos szolgálata. Az igazmondás, az áttekinthetőség, a politikai ellenfelek jogainak tiszteletben tartása, a vagyonszerzés tiltott vagy méltatlan eszközeinek, a hatalom mindenáron való megtartásának és növelésének elvetése erkölcsi elvekben gyökereznek. Valahányszor ezeket nem tartják tiszteletben, meginog a politikai együttélés alapja, és fokozatosan az egész társadalmi élet válságba kerül és felbomlik.”
Idei nagyböjtünkben is szeretnénk megszívlelni Bábel Balázs érsek szavát: „Olyan emberrel könnyebb együtt élni, aki kész belátni esendőségét, képes bocsánatot kérni. A hibátlanságot nem kérhetjük számon egymáson, de a jóra való törekvést igen. Baj akkor van, ha ezt az esendőséget nem ismerjük el. Bűnbánatot tartani sohasem késő. Az egyházi év minden nagyböjtje erre emlékeztet.”
