Fotó: Lambert Attila
A kötetet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézet gondozta, és Fejérdy András szerkesztette, illetve jegyzetelte a forráskiadást. A kiadványhoz Erdő Péter bíboros, prímás írt ajánlást. A bevezető tanulmányt Magyary Gyula unokahúga és egyben keresztlánya, Lantos Erzsébet jegyzi.
A megjelenteket Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának dékánja és Molnár Antal, az MTA BTK Történettudományi Intézetének igazgatója köszöntötte.
Kránitz professzor úgy fogalmazott: „A most bemutatott kötet középpontjában az a diplomáciai-politikai misszió áll, amit Magyary Gyula – alias Francis Moly – 1944 őszén az angol–amerikai szövetséges hatalmak megbízásából végzett.”
Molnár Antal a könyv megszületésének körülményeiről szólva felidézte, hogy 2014-ben, amikor a Római Magyar Akadémia munkatársa volt, egy könyvbemutatón találkozott először az Örök Városban élő Lantos Erzsébettel. Megemlítette neki, hogy a Pápai Magyar Intézet akkori rektorával, Tóth Tamással (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlegi titkárával) egy könyvön dolgoznak éppen. Erzsébet asszony megjegyezte, hogy egyidőben az ő nagybátyja és keresztapja, Magyary Gyula is igazgatója volt az intézetnek. Elmondta azt is, hogy a keresztapjának van egy nagyon értékes hagyatéka. Része ennek hét magnószalag, amelyen egy 1944 őszén végrehajtott különleges diplomáciai missziójáról mesél. Erzsébet asszony elképzelése az volt, hogy az általa már legépelt anyagot letétbe helyezi az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Molnár Antallal azon is eltűnődtek viszont, hogyan lehetne ezt a kordokumentumként is rendkívül értékes anyagot megismertetni a szélesebb közönséggel. Ekkor vetődött fel Fejérdy András neve, aki alaposan ismeri az adott korszakot és a római egyházi világot is. Miután elolvasta a kéziratot, igent mondott a felkérésre, megszerkesztette a kötetet, alapos bevezető tanulmányt írt hozzá, és a forráskiadást is jegyzetelte. Így született meg ez a szakmai és tartalmi szempontból egyaránt rendkívül izgalmas kötet.
A könyvhöz ajánlást író Erdő Péter bíboros, prímás a bemutatón felidézte személyes emlékeit: Gyula bácsi volt az, aki a 70-es évek végén nyugdíjas professzorként kedves ajánlást adott neki, hogy olyan missziótörténeti anyagokat is kutathasson a Pápai Urbaniana Egyetem könyvtárában, amelyek egyébként nem voltak a nyilvános gyűjtemény részei. A bíboros számára feledhetetlen maradt Magyary Gyula közvetlensége és intelligenciája.
Lantos Erzsébet a kötethez írt előszavában a rokon, a professzor legközelebbi ismerőse szemszögéből ismerteti meg Magyary Gyulát az olvasóval. Fejérdy András tanulmánya pedig történettudományi igényességgel megírt életrajz. A kötet központi témája Magyary Gyulának a háború végén betöltött diplomáciai-politikai küldetése – fogalmazott Erdő Péter.
A bíborosban felvetődött a kérdés, hogyan lett Magyary Gyulából az Esztergomi Főegyházmegye papja. Hiszen Szolnokon született, ott is tanult, majd Egerbe került, ahol kisszeminarista lett.
Az Egri Főegyházmegye papnövendékeként végezte tanulmányait, nem is akárhogyan. Már az 1919-es kommün ideje alatt megmutatkozott közéleti érdeklődése, valamint különleges bátorsága, vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, kalandvágya, például akkor, amikor megszökött a kommunisták által őrizetbe vett csoportból. Teológiai tanulmányait nagyrészt az Innsbrucki Egyetemen végezte, a Canisianum növendékeként. Filozófiai doktorátusát Rómában, teológiai doktorátusát pedig a Bécsi Egyetemen szerezte meg. Tanulmányainak befejező szakaszában a bécsi Pázmáneum növendéke volt. Érdeklődésének középpontjában a jog, különösen az egyházjog állt, ezért más tanulmányai után magyar egyetemeken állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktorátust is szerzett. Rendkívül fiatalon, 29 évesen lett a Pázmáneum vicerektora és prefektusa.
Mivel Bécsben nagyon korán kapcsolatba került az antifasiszta ellenállással, az Anschluss aggasztó következményeire való tekintettel Serédi Jusztinián hercegprímás 1940-ben Rómába küldte, gyakorlatilag kimentette Ausztriából. Mindenki úgy tekintett rá, mint megbízható antifasisztára. A II. világháború alatt ilyen embereket kerestek a német nácizmussal szembenálló erők. Magyary Gyulát is megtalálta Aradi Zsolt katolikus szellemű író és újságíró, aki kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a professzor az amerikai titkosszolgálat tisztje lett.
Aradi Zsolt Rómában barátságot kötött Magyary Gyulával, teljesen megbízott benne. A professzor részt vett azoknak az amerikai ügynököknek a kiképzésén, akiket később Közép-Európában vetettek be. Megkapta a fedőnevét (Francis Moly), a felszerelését és az utasítását. Ez pedig nem kevesebbről szólt, mint hogy menjen el Horthy Miklós kormányzóhoz, és adja át neki az amerikaiak üzenetét a háborúból való kiugrással kapcsolatban. A küldetés azonban nagyon elhúzódott, egyrészt az amerikaiak késlekedése miatt, másrészt azért, mert Magyary Gyula először Serédi Jusztinián hercegprímást kereste meg, s ennek néhány nap időveszteség lett az ára.
Végül a sikertelen kiugrási kísérlet előtti estén bevégzett misszió – kihallgatás Horthynál – már nem tudta érdemben befolyásolni a történelem menetét. Erősen kérdéses persze, hogy ha korábban találkoznak, az változtatott volna-e bármin. Magyary Gyula, kijutva a Várból, Budapesten vészelte át az ostromot. Egy hónapi huzavona után adták át őt az oroszok az amerikaiaknak mint amerikai tisztet. Ekkor azonnal Olaszországba utazhatott volna, ám ő Budapestre akart menni, hogy meglátogassa az édesanyját. Megengedték neki, de a Dunán nem tudott átkelni, mert az oroszok által felállított pontonhídon civileket nem engedtek át. Ezért kénytelen volt visszamenni Debrecenbe, innen pedig most már valóban Itáliába utazott.
A könyv rengeteg életszerű epizóddal gazdagítva írja le mindezt. Magyary Gyula háború utáni tevékenységéből pedig mindenképpen kiemelendő a menekült magyarok és a szórványmagyarság körében végzett pasztorációja. Borhi László történész, az Indiana University professzora Magyary Gyula missziójának történelmi hátteréről beszélt a könyvbemutatón. Rendkívül izgalmasnak nevezte a kötetet, külön kiemelve Fejérdy András tanulmányát.
Magyary Gyula példaképe lehet a mai fiatalságnak. Csodálatos ember volt – mondta. – Rendkívül veszélyes missziót teljesített egy olyan időben, amikor erre csak nagyon kevesen vállalkoztak – hangsúlyozta Borhi László. A történész hozzátette: e rendkívüli misszió idején azonban már maga Horthy is érezte, hogy a helyzet reménytelen, Magyarországnak nincs lehetősége arra, hogy irányítsa a sorsát. A náci Németország és szövetségesei ellen harcoló nagyhatalmak, bár ezt soha egyetlen dokumentumban sem rögzítették, a valóságban felosztották egymás között Európát, és a kontinens keleti fele a szovjet érdekszférába került. Ez már 1943 novemberében eldőlt, amikor is a teheráni konferencián Churchill, Roosevelt és Sztálin igent mondott a két hónappal korábban Québecben tartott tanácskozáson ezzel kapcsolatban meghozott döntésekre.
A könyvbemutató végén Lantos Erzsébet köszönetet mondott mindenkinek, aki közreműködött a kötet megjelenésében. A könyvből az olvasók közelebbről is megismerhetik Magyary Gyulát, aki önmaga számára visszautasított minden kiváltságot, mások számára azonban mindig rendelkezésre állt, s akinek csak tudott, a legjobb tehetsége szerint segített. Valódi példakép lehet a jövő nemzedéke számára.
