Tiltakozó ateisták

De ez még semmi. A cserkészvezetés részéről mindjárt szabadkoztak: a cserkészek a fogadalom szövegében az „Isten” szót más jelentésű szóra cserélhetik.

Hasonlókat korábban is olvastam, így nem lepett meg, amikor a Magyar Távirati Iroda jelentette, hogy a zavargásokban bizony nemcsak szegény, színes bőrű, munkanélküli fiatalok randalíroztak, fosztogattak – ráadásul semmilyen szegénység sem jogosít fel senkit, hogy raboljon, romboljon –, hanem igen jómódú családok gyermekei is.

A letartóztatott tettesek között volt munkaviszonyban álló postás, fodrász, tanár, szakács. A legfiatalabb fosztogatók egy tizenegy éves fiú és tizenegy éves lány volt. Egy tizenkilenc éves lány apja sikeres üzletember, családi házuk értéke egymillió font, saját teniszpályával. Mégis ötezer font értékben rabolt elektronikai cikket, cigarettát és alkoholt találtak autójában. Egy másik tizenkilenc éves lány azt mondta: tudta, hogy rossz, ha fosztogat, de „mindenki ezt teszi”.

Azt hiszem, Rowan Williams canterburyi érsek, anglikán prímás mondta ki a döntő szót a brit felsőházban: „El kell döntenünk, milyen nevelési formát alkalmazunk, milyen társadalmat akarunk?” Hozzáfűzhetjük: ha a nevelésből kimarad az a bizonyos „szó”, illetve akit jelent – és tulajdonképpen már nem is nevelünk, nem adunk életcélt a fiataloknak, akkor már az ateisták hiába fognak tiltakozni. De hogyan is állunk mi ezen a téren?