– Képviselő úr, az Európai Unió kettős szorításban él: egyrészt a mind nagyobb méreteket öltő általános migrációval, másrészt a keresztényüldözéssel kell szembenéznie.
– A menekültügy igen nagy gondot okoz, nem csak a közvetlenül befogadó országok, elsősorban Olaszország számára, s a folyamat a menekültek tömegeit tekintve is egyre tragikusabb méreteket ölt. A fokozódó közel-keleti keresztényüldözés következtében számolni lehet azzal, hogy a migrációs hullám ugrásszerűen megnőhet.
Mindent meg kell tenni azért, hogy olyan humanitárius-biztonsági helyzet alakuljon ki a kritikus térségekben, országokban, amelynek eredményeként mindenki megmaradhat a szülőföldjén vagy visszatérhet a lakhelyére, s ott biztonságos körülmények között élhet. A Földközi-tengeren állandó életveszélyben lévő menekültek ügyében nem mérlegelhetünk: nem tehetünk különbséget, ki honnan, milyen meggondolások miatt – üldözöttként vagy gazdasági menekültként – indult el, s nem mérlegelhetjük, ki milyen vallási meggyőződést követ.
A közel-keleti keresztény menekülttáborokból tömeges mértékben még nem indult meg az elvándorlás Európába. Szíriában és Irakban egész népcsoportok váltak menekültekké a saját országukon belül. A húszmilliós Szíriában a lakosság több mint egyharmada az országon belül kényszerült elmenekülni, s közel négymilliónyian kerestek menedéket Jordániában és Libanonban. Irak északi és déli részén éltek hagyományosan a keresztények. A kérdés ma az, hogy az Iszlám Állammal folytatott harc – helyesebb a DAESH kifejezést használni, hiszen a terrorszervezet esetében államiságról nem beszélhetünk –, a katonai helyzet megengedi-e, hogy záros határidőn belül visszatérjenek lakhelyükre.
– A magyar közgondolkodásban egyre erősödik a kérdésfeltevés: kik alkotják valójában a DAESH-t?
– Az Iszlám Állam névválasztás félrevezető. Úgy néz ki, mintha valamiféle államalakulatról lenne szó, miközben a világ egyik legkomolyabb terrorszervezete ez, amely meggyengült államiságú országokban foglal el területeket. Ezek közé tartozik Szíria és Irak. Szunnita, részben katonai feladatokra kiképzett vezetők irányítják ezt a szervezetet.
– A keresztények ellen irányul a fellépésük?
– Nem állíthatjuk ezt, hiszen másfél millió síita menekültről is tudunk Kurdisztánban. Ennek alapján a DAESH nem kizárólag a keresztények ellen harcol.
– Egyesek azt mondják, az Egyesült Államok hívta életre ezt a szervezetet.
– Az Egyesült Államok korábban valóban képzett ki olyan személyeket, akik ma a DAESH-ben tűnnek fel, de korántsem ez volt a cél. A DAESH-ben több mint húszezer, nem Közel-Keleten született muszlim harcosról beszélnek. Ők Európából és Észak-Amerikából érkeztek. Ez döbbenetes szám és tény. Ez felveti: az integráció, a több nemzedékre vonatkozó befogadás csődöt mutat Amerikában és Európában egyaránt.
– Térjünk vissza a menekültekhez, a keresztény üldözöttek sorsához.
– A közeljövőben eldől, elindul-e egy nagyobb arányú menekültáradat Európa felé, elsősorban a közel-keleti térségből, vagy pedig sikerül olyan biztonságpolitikai helyzetet teremteni, hogy ezek az emberek visszatérhessenek eredeti lakhelyükre, s ott biztonságosan élhessenek.
– A biztonságpolitikai helyzet megteremtése katonai megoldást jelent?
– Igen. Ha Moszult és környékét sikerül visszafoglalni, akkor elvi lehetőség nyílik a menekültek jó részének visszatelepedésére. Ha ez nem következik be, akkor a kilátástalanság nyilván elvándorlásra ösztönzi őket, s ezzel a kétezer éves keresztény kultúra jelenléte megszűnhet ebben a térségben.
– Mit tehet az Európai Unió?
– Anyagi szempontból ma is nagyon sok áldozatot hoz az üldözöttek, a menekültek érdekében. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy Európában még mindig nem rendelkeznek kellő áttekintéssel a keresztényüldözés méreteiről és súlyosságáról. Nekem személyesen az a feladatom, hogy ráirányítsam erre az európai közvélemény – hangsúlyozottan az európai politikai közvélemény — figyelmét. Korábban egyébként az üldöztetésben nem érvényesült ilyen erősen a vallási jelleg.
– Vallásháború folyik, vagy csak a felszínen jelenik meg a küzdelem ebben a köntösben?
– Részben valóban vallásháborúról beszélhetünk. A DAESH-nek és más terrorista csoportoknak mindenképpen céljuk a Közel-Keleten kétezer éve meglévő keresztény helyek lerombolása és a keresztény diaszpóra kiirtása. De már nem kizárólag a Közel-Keletre korlátozódik ez, gondoljunk csak a kenyai egyetemi mészárlásra.
– Az ilyen erőszakos magatartás ugyanakkor összeegyeztethetetlen az iszlám eredeti tanításával.
– Addig nem lehet tartós béke, amíg a muszlim hívők nem fordulnak saját szélsőségeseik ellen. Ezt a keresztény diaszpóra, a keresztény gyökerű országok vagy akár a kurd harcosok önmagukban nem tudják megoldani. Az iszlám világban egyre többen szólalnak meg, de ez messze nem elégséges ahhoz, hogy a muszlim világ kivesse magából a szélsőséges gondolkodást, a terrorista magatartást.
– Egyre erősödnek az Európai Unió elzárkózását szorgalmazó hangok.
– Európa jelenlegi menekültügyi szabályozása alkalmatlan a menekültkérdés megoldására. Az EU – mint említettem – óriási összegeket költ az Európán kívüli helyzet normalizálására, ám semmiféle látható jele nem mutatkozik annak, hogy ezzel együtt olyan – akár gazdasági – folyamatok indulnának meg, amelyek a helyben maradást erősítenék. Itt persze különbséget kell tenni a gazdasági menekültek és a valóban az életük megmentése érdekében menekülők között. S hozzá kell tenni: ez a gond olyan mértékű, hogy az unió önmagában nem képes megoldani.
A jelenlegi, Észak-Afrikán keresztül, a Földközi-tengeren át folyó elvándorlást Afrikában kell megakadályozni. S erre – úgy látszik – az EU-nak pillanatnyilag nincs megoldása. S ez rávilágít az Európai Unió egyik legnagyobb gyengeségére: hogy nem rendelkezik saját haderővel.
Európának kötelessége az életveszélyben lévő, más kiutat nem találó keresztények befogadása. Ezt Magyarországon is tudomásul kell venni. Nem lehet megmondani, hogy a menekültek között ki keresztény és ki nem, s pusztán ilyen alapon nem is tehetünk különbséget ember és ember között, ha közvetlen veszélyeztetettségéről van szó.
– Kilátástalannak látja-e a helyzetet? Cselekvésképtelenség jellemzi a világ jobbik felét?
– Ezt nem állítanám. A humanitárius – katonai – kérdés belátható időn belül eldől. A kulcskérdés az: Európa kellő súllyal ismeri-e föl, hogy a keresztényeket nemcsak a Közel-Keleten, hanem szerte a világban üldözik. A tragikus események következtében Európa egyre inkább kezd tudatára ébredni a kialakult drámai helyzetnek, s lassan megváltozik az eddigi, több évtizedes, sok szempontból furcsa gondolkodás. Az Európai Parlamentben több határozat született a keresztények üldözése ügyében, s feltűnő a fél évvel ezelőtti és a mostani hozzáállás közti különbség.
– Képviselő úr a közeljövőben egy határozattervezet beterjesztését tervezi.
– Más frakcióbeliekkel együttműködve – saját kezdeményezésemre – beterjesztek egy határozattervezetet, amely a világjelenségként megmutatkozó keresztényüldözésre vonatkozik. Azért fontos ennek a ténynek az elismertetése, mert akkor más segítőeszközök állhatnak rendelkezésre.
A különböző helyi egyházak vezetői – elsősorban keresztények, de jazidok és muszlimok is – gyakran érkeznek Brüsszelbe, s elmondják, milyen tragikus a helyzet náluk. Az európai vezetők őszintén segíteni szeretnének. Az európai segélyezési szervezetben azok, akik több millió menekült sorsáért felelősek, a helyi egyházakon keresztül nem tudnak közvetlen támogatást nyújtani, ők kormányzati vagy civilszervezetekkel működnek együtt. Ez tarthatatlan. Eddig föl sem vetődött, hogy közvetlenül a helyi egyházakkal vegyék föl a kapcsolatot. Így a legnagyobb humanitárius feladatot vállaló egyházak kimaradtak a támogatásokból. Arra törekszem – törekszünk most –, hogy erre megoldást találjunk. Így a közel egymilliárdos, az EU-ból érkező segélyfelajánlásokból reményeim szerint a jövőben – súlyuknak megfelelően – a helyi egyházak is részesülhetnek.
– A segélyezésen túlmenően mit tehet az Európai Unió, mi a felelőssége?
– A koalíciós erők katonai megoldása nélkül, anélkül, hogy a muszlim erők a DAESH ellen fordulnának és a humanitárius helyzet stabilizálása nélkül nem látok megoldást. Az EU tagállamai, köztük hazánk is, a humanitárius segítség mellett a jövőben részt vesznek a különböző katonai műveletekben is. Ez nemcsak a keresztény kultúra és civilizáció maradékának megmentését jelentheti, hanem elejét veheti a többmilliós menekültáradatnak is.
Fotó: Kissimon István
