Agymosás és félelemkeltés

A terrorizmus fellépésével megszűnnek a látható határok. Egy olyan harcmodor került felszínre, amelynek lényege a félelemkeltés. Minden és mindenki lehet célpont, és a szélsőségesek nem válogatnak az eszközökben sem. A hagyományos stratégiákkal lehetetlen védekezni ez ellen. Mécs László 1942-ben kelt víziójában mintha már megjelenne e szörnyűség: „Népek Éje. Halk haláltánc – lanton / játszik a Hold, mint sátáni fantom.” (Imádság a nagy lunatikusért)

Ebben a bizonytalan helyzetben tehát nem a háború és a béke a valódi kérdés. A fő szerep most a terrorelhárításé. Hívő emberként állást kell foglalnunk az eseményekkel kapcsolatban! Az egy Atya gyermekeiként vagyunk felelősek egymásért. Krisztus megváltói műve minden időben és mindenkire érvényes. Akik gyűlölettől eltorzult lélekkel, a bűntől megvakulva követik el a gyalázatot, éppen azok mélyen rászorulnak a megváltásra. Az áldozat, akit agyonlőnek, lefejeznek, az „csak” az életével fizet a hitéért, míg a gyűlölettel telt szívű a maga teljes valóságában viseli bűne terhét. Gonosz tetteit gonosz lelkének mélységéből indíttatva hajtja végre. Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy Isten nevével efféle cselekedetek nem igazolhatóak. Az elkövetők nem nevezhetik vallásnak a maguk eszméit.

Az eseményeknek van olyan szereplője is, akinek kifejezett érdeke a polgárháborús viszonyok fennmaradása. Amíg a fegyvereket fejlesztő és gyártó cégek találnak olyan vevőt, aki a legszennyesebb pénzt is tisztára tudja mosni, addig virágozni fog a piac. El kell ismerni, hogy akadnak, akik számára a hatalmas olaj- és nyersanyagkészlet vagy az ivóvíz feletti rendelkezés megszerzését hozza magával a bizonytalan helyzet, amelyben szabad teret nyer a korrupció, a törvénytelenség és a nemzetközi jog teljes figyelmen kívül hagyása.


Egyesek számára ma a békepolitika vagy a hatalmi egyensúly fenntartása a kérdés. A súlyos helyzet azonban gyors megoldás után kiált. Most nem lehet időben távolra mutató és elvont kérdések megválaszolásával késleltetni a fegyvernyugvást.

A háborúk és más fegyveres összetűzések esetén is létezik egy erkölcsileg elfogadott katonai eszköz: a humanitárius beavatkozás, amely egyfelől a gyilkos és romboló kezek lefogását jelenti, másrészt a károk enyhítésére, az életfeltételek megteremtésére összpontosít. Élelem és orvos, víz és közrend kell!

Maga Krisztus hal meg a kivégzettekben. Őt lövik agyon, ő szenved orvosi segítség és gyógyszer hiányában. Ő menekül táborokba. Ma ősi kultúrával rendelkező birodalmak keresztényeinek sokasága „vágásra vitt bárány, aki nem nyitotta ki a száját. Akinek sorsával senki nem törődik” (Iz 53,7). Nekünk, Krisztus követőinek fel kell emelnünk szavunkat a hangtalanul szenvedőkért! Meg kell védenünk a ma és a holnap szenvedőit! Kezünkben az evangéliumot tartva erőt és biztonságot kell sugároznunk a világba. A vallások és a kultúrák egymás mellett élésének hosszú világtörténelme során ezeket a lépéseket most kell megtennünk. Nehogy utolérjenek minket Szent XXIII. János pápa szavai: „A gonoszok azért olyan erősek, mert a jók gyengék.”