Terheket cipelsz? Ugye tudod, hogy van remény?
Fotó: Merényi Zita

 

Égi erőforrás címmel közbenjáró imaestet szervezett Boldog Salkaházi Sára tiszteletére a Szociális Testvérek Társasága május 10-én Budapesten, az Örökimádás-templomban. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek mutatta be a szentmisét, amelyen mások mellett Fábry Kornél, a 2020-ban megrendezendő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára kon­ce­leb­rált.

A szertartás után tanúságtételek, szentségimádás és közbenjáró imák következtek. Az imaszolgálatot a Szociális Testvérek Társasága, a Nyolc Boldogság Közösség és az Emmánuel Közösség végezte: Sára testvér közbenjárását kérték, „aki a gyengékért, az öregekért, a betegekért ajánlotta életét”.
A Szociális Testvérek Társasága évek óta szervez közbenjáró imaestet Boldog Sal­ka­házi Sára liturgikus ünnepéhez, május 11-éhez kapcsolódva, az alkalmakon a zenei szolgálatot a Nyolc Boldogság Közösség és barátaik látják el.
Erdő Péter bíboros a szentmise homíliájában rámutatott: Boldog Salkaházi Sára lelkéből fakadt fel a bibliai imádság, amikor jelmondatként a prófétai idézetet választotta: „Alleluja! Íme, itt vagyok! Engem küldj!” Sára testvér Isten eszköze akart lenni. Naplójában így imádkozik: „Jézusom, segíts meg ebben az akarásomban! Tied, tied, tied akarok lenni.” (…) Azért könyörgött, hogy Isten szeretete teljesen betöltse a szívét. Lelkében egy-egy sötét időszak ellenére különleges világosság gyulladt. (…) Sára testvér a szolgáló szeretetnek élt. Anyagi és erkölcsi, testi és lelki nyomorúságban szenvedőket szolgált. Sokszor le kellett küzdenie az ellenérzéseit is, de mindezzel Jézusnak az emberek iránti szeretetét akarta kifejezni. Átélte azt, hogy maga Jézus üzeni neki: „Szeresd nagyon az embereket, mindenkiért meghaltam, a Júdásokért is.” De ez a szolgáló szeretet nemcsak azt jelenti, hogy segítünk másoknak kisebb-nagyobb bajaikban, hanem Krisztus példájára és az ő társául szegődve jelentheti azt is, hogy az életünket adjuk másokért. Boldog Salkaházi Sára ebben a radikális értelemben vállalta a prófétai cselekvést, amikor kockáztatta és végül oda is adta az életét az üldözöttekért.
A mai időkben hazánkra, Európára és a világra tekintve ugyancsak hatalmába keríthet bennünket a szorongás, és megindíthat a testi szenvedés vagy a lelki üresség. De olyan országokban is, vagy az emberek olyan közösségeiben, a társadalom olyan rétegeiben, ahol mintha már írmagja sem maradt volna a hitnek és a reménynek, váratlanul, szerény formában olykor mégis feltűnik egy-egy személy és közösség, akiben, amelyben él a Krisztusba vetett hit és a szeretet. A kérdés csupán az, hogy tudunk-e elég radikálisak lenni, tudjuk-e őszintén kimondani Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú példájára, hogy egész életünket és minden igyekezetünket Krisztusnak adjuk, és hogy hálásak vagyunk neki mindenért – zárta beszédét Erdő Péter.
A szentmise után idén is tanúságtételek következtek, amelyekhez Németh Emma szociális testvér mondott bevezetőt, és részleteket olvasott fel Sára testvér – többek között az 1938-ban Budapesten megrendezett eucharisztikus kongresszus idején írt – naplójából. Az első tanúságtevő, Sinkó Veronika grafikus, festőművész arról beszélt, hogy a szülei jól ismerték és őszintén szerették Sára testvért. Édesapja az Új Élet című, Prágában megjelent felvidéki ifjúsági lap szerkesztőjeként dolgozott együtt a szerzetesnővel. „Sára testvér olyan volt, mint a nap, mindent és mindenkit megvilágított, azokat is, akik a peremre szorultak. Az első szóra indult, hogy segítségére legyen az embereknek – mondta a művésznő. – Amikor édesanyámtól megkérdezték, hogy minek a szentje lehetne Sára, akkor habozás nélkül azt felelte: a halálfélelem ellen való segítségé. Édesanyám hosszan tartó betegségét szépen, csendben tűrve, Sára testvér segítségét is kérve, mondhatni átaludt az örökkévalóságba. Sára napján, január 19-én hunyt el” – zárta vallomását Sinkó Veronika.
A másik tanúságtétel egy Sára testvér közbenjárására megszületett gyermekről szólt. Egy Viola nevű asszonynak kilenc év házasság után a várva várt, és végül megfogant gyermeke – akit az orvosok által megállapított súlyos genetikai rendellenesség ellenére is vállalt volna – magzatkorban, tizenkét hetes korában elhunyt. A nő ezután súlyos depresszióba esett. A tanúságtételt megfogalmazó védőnő egy lelkigyakorlaton találkozott Violával. Részvéttel telve Sára testvérhez imádkozott a súlyos állapotban lévő nő testi-lelki gyógyulásáért, és a gyermekáldásért is. A reménytelennek tűnő helyzetből lassan megnyílt a kiút: az asszony életerőre kapott, elhagyhatta a depressziójára szedett gyógyszereket is. A védőnő további imáinak pedig még csodálatosabb ered­ménye lett: Viola házassága megerősödött, és az asszony egészséges gyermeknek adott életet. Sőt, idén nyárra már a kistestvér is megérkezik.
A harmadik vallomás egy fiatal lányé volt, aki szociális testvérnek készül. Zsófia elmondta, hogy tavaly az ifjúsági világtalálkozóra és azon belül egy Sára testvér életét bemutató műhelyfoglalkozásra készülve hogyan és milyen káprázatos hatékonysággal segítette őt a boldog. A noviciátusban élő fiatal lány Sára testvér „útmutatása”, közbenjárása nyomán végül egy filmes összeállítást készített A cigarettafüsttől az Istennek szentelt életig címmel, igen rövid idő alatt, de annál nagyobb sikert aratva a fiatalok körében. „Sára testvér nagyon segítőkész” – zárta vallomását Zsófia.
A tanúságtételeket követő szentségimádás alatt személyes közbenjáró imát lehetett kérni az imaszolgálatot végző szociális testvérektől, a Nyolc Boldogság Közösség, valamint az Emmánuel Közösség jelen lévő tagjaitól. Lehetőség nyílt arra is, hogy ki-ki elhelyezhesse az oltárnál írásba foglalt kéréseit. Az imaest közös fohásszal ért véget.
Boldog Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Harmincévesen lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. Sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet végzett. Budapesten, a Bokréta utcai munkásnőotthon vezetőjeként részt vett az üldözött zsidók bújtatásában és menekítésében. 1943-ban odaadottságának kifejezéseként elöljárói jelenlétében felajánlotta életét a társaságért, a gyengékért és a betegekért. Isten elfogadta Sára testvér életfelajánlását: 1944. december 27-én, menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték. 2006. szeptember 17-én avatták boldoggá a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.