Azt már nehezebben fogadjuk el, hogy mindez elveszthető. És mikor megy tönkre a só, és miért kell eltaposni? Tudnunk kell, hogy Palesztinában e korban bányászott kősót használtak. Ha ez vízzel vagy párás levegővel érintkezik, az kiolvasztja belőle a sót, és ami megmarad benne, az csupán a szennyező anyag, amely íztelen, hasznavehetetlen, sőt akár mérgező is lehet. Ehhez hasonlóan jól tudjuk, hogy az emberi magatartás észrevétlen megváltozhat. Sőt, a korai egyház számára már világos volt, hogy a bűnösnél is veszélyesebb a „megromlott” keresztény, aki mérgezni is tud. Ilyenkor feladatunk, hogy ami életünket így veszélyezteti, attól jobb elválnunk, legyen szó rossz szokásokról vagy tárgyakról, hogy el ne takarják a lényeget.
Jézus pedig tudatosan arra hív, hogy a sötéttel szemben mi legyünk világossággá, mi tükrözzük vissza Isten jelenlétét életünkben. Minden törékenységünk ellenére arra van meghívásunk, hogy életünk hiteles legyen, azaz meghívásunknak megfelelően éljünk, ami önmagában tanúságtétel az Atyáról. S nem kell félnünk, amint ezt a mai páli levél tanúsítja: ezt nem csupán saját erőből és bölcsességből kell megtennünk, hanem Isten erejéből (1Kor 2,1–5).
S ha valaki azt hinné, hogy mindez csupán jámbor buzdítás Jézus részéről, akkor csak olvassa tovább a szöveget, amelyben az ószövetségi törvény beteljesítéséről, magyarán radikális megvalósításáról beszél az élet minden területén. Ebben pedig nincs helye semmilyen látszatpacifizmusnak, könnyű feloldásnak, hanem éppen a lényeg belső megértésére, befogadására és megélésére hív bennünket. A sötétség elleni küzdelem eszköze így nem annyira a rossz elleni aktív harc, hanem inkább a fény terjesztése, azaz a jézusi út konkrét megélése és örömteli megosztása másokkal. Nézzük meg e héten életünkben, hogy mit kell letennünk, félretennünk (mint megromlott sót), és mit kell bátrabban vállalnunk, képviselnünk, megosztanunk másokkal (mint a világ világosságát), ahogy ezt az ószövetségi olvasmány konkrét példákkal be is mutatja (Iz 58,7–10). Adja Isten, hogy lássunk magunk mellett mindig néhány olyan világító embert, aki minket is megerősít utunkon.
