Páratlan lehetőség kínálkozik e lelkiismeret-vizsgálatra január 28. és február 3. között az 5. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon (BIDF), a Cinema City Aréna moziban. Az elmúlt öt évben nagyon sokat fejlődött a fesztivál, örömteli volt látni az évről évre egyre gyarapodó nézősereget, a meghívott alkotók növekvő számát. Nem csak a magyar társadalom kerül górcső – azaz kameralencse – alá. A nagy nemzetközi merítésnek köszönhetően az egyre zsugorodó bolygónkat szorító kérdések közül is sok felmerül. A fesztivál minden évben egy közös mottó köré gyűjti a szekciók címét. Az idei mottó a „Meztelen valóság”. Ennek megfelelően a kategóriák elnevezései: meztelen remény, üzenet, igazság, szenvedély. A rövidfilmeket a Meztelen rövidség blokk rejti.
A filmes esemény sajátosságai közé tartozik, hogy a szervezők mindig kreatív dokumentumfilmeket válogatnak össze, melyeknek alkotóit egytől egyig meghívják a fesztiválra, hogy a vetítések után beszélgethessen velük a közönség. Az alkotások értékelésén egy 24 tagú zsűri dolgozik. A grémiumban több magyar szakember is helyet kapott: Gulyás Gyula, Reisz Gábor, Szász János, Molvay Norbert filmrendezők; Erdős Virág, Lackfi János és Lányi András írók; Bogdán László politikus; Döbrösi Laura színésznő; Pataki Ági producer; Bödőcs Tibor humorista; Sváby András és Pethő Tibor újságírók, továbbá Lovasi András, Both Miklós zenészek. A fesztiválra Svájcból, Ausztriából, Németországból, Spanyolországból, Svédországból, Horvátországból és Németországból is érkeztek zsűritagok.
Természetesen nincs párja annak az élmények, amikor fesztiválhangulatban nézhetünk filmeket, de a BIDF nagy értéke, hogy a szervezők misszióként is tekintenek a filmes eseményre. Beszélgetésekkel egybekötött rendszeres évközi vetítéseket szerveznek a korábbi fesztiválok filmjeiből, nemcsak Budapesten, hanem 12 vidéki helyszínen is.
Szemezgetve a sok izgalmasnak ígérkező alkotás között, íme, néhány érdekes felvetés: A szívem apáé című norvég film alkotója azt szeretné, ha újból egymásra találhatnának apjával, annak ellenére, hogy a férfi drogproblémákkal küzd, és többszörösen börtönviselt. Az Olvadó lelkek francia rendezője egy észak-szibériai város korrajzát készítette el. Egy Kínából rendelt csomagban levelet találnak, amelyet egy politikai fogoly írt – e levél nyomán kezdték forgatni a Segélykiáltás egy kínai munkatáborból című filmet, amely az ázsiai országban mindmáig létező munkatáborrendszerről mutat be megdöbbentő tényeket. Az Ugatás a távolból című film számos díjat nyert már; tavaly Európai Filmdíjra is jelölték, és az idei Oscar-shortlisten is szerepel. A tízéves Oleg, aki nemrégen vesztette el az édesanyját, Ukrajna keleti felén él, háborús övezetben, szívbeteg nagymamájával. Az alkotók egy évig követték nyomon egy szeretetteljes kapcsolat alakulását a háború árnyékában. A rohamléptekkel fejlődő genetika által felvetett kérdéseket igyekszik számba venni a Genezis 2.0, amely az ősállatleletek után kutató kincsvadászoknak eredt a nyomába. Az egész estés filmek versenyében két magyar alkotásra figyelhetünk. Bogdán Árpád Gettó Balboa című munkája a kilátástalanságtól a profi boksz világáig követi két főszereplőjét. Így mesél el egy inspiráló mai történetet lehetőségekről, kitartásról, fontos döntésekről és a kitörésről. Varga Ágota A fegyházlelkész című alkotásában pedig szemtanúi lehetünk annak, hogyan változnak kezes bárányokká a kemény fiúk, pedig az atya nem tesz mást, csak amit örökül kapott: szereti őket.
A rövidfilmek között is szerepel két magyar érdekeltségű alkotás: Oláh Kata és Csukás Sándor Mignon című filmje egy keserédes portré Marikáról, aki bár elmúlt nyolcvanéves, öregként is gyermek, mert soha nem lehetett az. Máté Bence Koka, a hentes című, német–arab koprodukcióban készült alkotásában egy kairói fiatalember nehéz választás elé kerül: a galambjai vagy egy feleség? További részletek: www.bidf.hu
HG
