Nyiredy István Maurus házfőnök atyával a negyedszázados jubileumról beszélgettünk, de óhatatlanul előkerült legújabb kori egyháztörténelmünk néhány vonatkozása is. Szeptember elsejéig ő volt a házfőnök, akkor Tihanyba került, utóda a nemzedékkel fiatalabb Fehérváry Örs Jákó bencés lett. Régebben kizárólag tanár szakra járó bencés szerzetesek lakták a házat, amióta azonban megnyitott a Sapientia szerzetesi főiskola, s Pannonhalmán nincs külön teológusképzés, az ide járó fiataloknak is otthont nyújt az épület.
A negyedszázaddal korábbi időkről kérdezem Maurus atyát. „Annak idején az Állami Egyházügy Hivatal (ÁEH) minden módon igyekezett akadályozni az egyház életet. Így a bencés növendékek budapesti egyetemi éveik alatt a piaristáknál, illetve a Központi Szemináriumban laktak. Egyre inkább jelentkezett azonban az igény, hogy a szerzetesek bencés környezetben nevelődhessenek.” A Szent Szabina-kápolna idén éppen hetvenöt esztendeje épült, s ennek sokáig lelkipásztora, egy időben sekrestyése volt Szunyogh Xavér bencés. A közvetlenül mellette lévő telek Xavér atya tulajdonában volt, az ott álló szerény kis házban élt. Nem sokkal 1945 után ugyanis – kommunista nyomásra – kereten kívül került, majd 1961-ben, az egyháziakat érintő legnagyobb méretű házkutatási és letartóztatási hullám során őt is elhurcolták és elítélték, s csak 1963-ban szabadult. Amikor időskorában a pannonhalmi papi otthonba költözött, telkét azzal a szándékkal hagyta a rendre, hogy ott lehetőleg tanulmányi ház épüljön. Szennay András főapát hosszas küzdelemmel harcolta ki az ÁEH-nál, hogy engedélyezzék a ház felépítését.
Végre megkezdődhetett az építkezés, de a hatalom kikötötte, megjelenésében nem lehet „egyházi jellege” a háznak – mondja Maurus atya.A kápolnában bencés liturgia szerint folyik az istendicséret, s a szerzetesek ellátják a környék híveinek lelkipásztori gondozását is.A kápolnában egyébként – érdekességéként említi Maurus atya – már a II. vatikáni zsinat előtt szembeoltárt állítottak fel, s így folyt a szentmise. Ez persze érthető, ha arra gondolunk, Xavér atya volt a magyar liturgikus mozgalom egyik megindítója.Az épület – amely nem változott huszonöt év alatt – két szintet foglal magában s a tetőteret is beépítették. Az alagsorban kaptak helyet a kiszolgáló terek, a szerzetesi szobák az emeleten, illetve a tetőtérben találhatók. Jelenleg négy bencés növendék lakik a házban, ketten Pannonhalmáról, ketten Tihanyból érkeztek az új tanév kezdetén. Emellett befogadtak három csornai premontrei fiatalt is, nekik ugyanis nincs önálló tanulmányi házuk. A felső szinten kilenc szoba található, itt él a hét növendék. Bakos Gergely atya tanít a Sapientián, a hét egy részét Budapesten tölti, őt is saját szobája várja. Emellett vendég számára is van hely, illetve külön helyiség szolgál a számítógépeknek. A földszinten lakik a házfőnök, itt működik az iroda, kissé odébb a kiírás: főapáti szoba, vele szemben pedig a közösségi terem.
Akik éppen otthon tartózkodnak, délben közösen mondják el a napközi imaórát. Este fél hét a vesperás és szentmise ideje.Hogyan alakul a tanuló szerzetesek napirendje? „Reggel hat órakor imádkozzuk a vigíliát és a reggeli dicséretet, egyesek utána már indulnak, mert nyolckor kezdődnek az órák az egyetemen, s előfordul, hogy még az esti órában is van elfoglaltságuk.” „Bencés szellemben élünk itt – mondja Maurus atya -, s ezt igyekszünk a kápolna hívő közösségével is megosztani.” Eleven élet folyik a Péterhegyi úti házban. Péntekenként gyermekhangok töltik be a közösségi termet, akkor tartják a hittanórákat, de ifjúsági csoportoknak is helyet adnak. „Az egykori hittancsoportok tagjai felnőve együtt maradtak, s a ház továbbra is befogadja őket.” Volt bencés diákok is hétről hétre találkoznak. Ugyancsak itt jön össze a fiatal családok közössége. „Hétfőtől péntekig késő estig nyüzsgő élet folyik a házban, ami azonban nem zavarja az éppen elmélyülten tanulókat.” A szobákból a kertre, illetve a környékbeli fákra látni.
Maurus atya három évig vezette a házat, az ide fűződő emlékei azonban sokkal régebbiek. „Egyházmegyés kispapként a Központi Szemináriumban éltem, s néhány társammal rendszeresen kijártunk Xavér atyához. Még aszfaltút sem volt, a Kelenföldi pályaudvartól gyalog értük el a Péterhegyi utat. Azok közé tartoztam, akiket 1959-ben állami nyomásra eltávolítottak a Központi Szemináriumból, s 1960-ban titokban szenteltek pappá Tabódy István atya lakásán, a Tanács körút tíz szám alatt.”Maurus atya kitanulta a nyomdász szakmát, 1972-ig ebben a minőségében dolgozott. Akkor sajátos módon került vissza a keretbe. Balogh István páter – 1945 után államtitkár, ismert békepap – káplánt keresett maga mellé. Szabó Imre püspök, apostoli kormányzó közölte vele: káplán nincs, de itt van Nyiredy István…, szerezzen neki működési engedélyt. Ekkor még a szerzetesség szóba sem jött, bár bencés kapcsolatai folyamatosan voltak Nyiredy atyának. Egy alkalommal, amikor lelkigyakorlaton járt Pannonhalmán, Korzenszky Richárd atya megkérdezte tőle: „Tulajdonképpen miért nem vagy bencés?” 1978-ban, több mint harminc éve lépett be végül a rendbe. A tanulmányi ház bejárati ajtaja mellett emléktábla. Rajta a fölirat: Szennay András főapát huszonöt esztendeje, 1984. szeptember 9-én áldotta meg a házat. Ennek emlékére, s a hetvenöt éves kápolnára is emlékezve, annak búcsúját, Szent Szabina ünnepét augusztus 29-én tartották a tanulmányi ház kertjében, koncelebrált szentmise keretében. S erre meghívták a ház valamennyi volt növendékét és elöljáróját.
