Tanítás Malajziából

Mindkét könyv története a második világháború és a japán megszállás idején játszódik, miközben megismerhetjük Malajzia történetét, vagy legalábbis annak egy szeletét. Bepillanthatunk az itt élő malájok, kínaiak, a gyarmatosító britek és a kommunista lázadók világába. Láthatunk buddhista templomokat, végtelen teaültetvényeket és a hatalmas dzsungelt, amely hol életmentő rejtekhely, hol a biztos halál színtere.
Az alapkonfliktus mindkét könyv esetében ugyanaz: lehet-e ellenségünk az, akit szeretünk? A kérdés a regényekben egy másik szinten is értelmezhető: miképp viszonyuljunk ahhoz a nemzethez, amelynek kultúráját csodáljuk, de amely saját népünknek szenvedést okozott?
160306_TanTwanEng_estiMindkét mű visszaemlékezés. Az esti ködök kertje című regényben Jün-ling Töoh bírónő idézi fel fiatalkorát, a világháború rettenetét, a japánok kegyetlenkedéseit. De az események sodrában kibontakozik egy szerelmi történet is, amely a kínai főhősnőt Aritomóhoz, a japán császár egykori kertészéhez fűzi. Aritomo ért a szépség nyelvén, de a háború mocska az ő kezéhez is hozzátapadt. A két szereplő közti ellentét végül talányos és lenyűgöző módon simul el.
160306_TanTwanEng_esoAz Esőcsináló főszereplője Philip Hutton, akinek anyja kínai, apja angol. A kettős identitás szorításában élő fiú találkozik a japán Endo szannal, aki barátja és mestere lesz. Az idillien induló történetet szintén a világháború írja át. Endo szanról kiderül, a japán megszállás előkészítőjeként érkezett Pinang szigetére. A két szereplő további sorsa és a köztük lévő feszültség itt sem mindennapi módon oldódik fel.
A maláj író könyvei által a miénktől különböző kultúrát és spirituális szemléletet ismerhetünk meg. Az Esőcsináló végkifejlete a nyugati, zsidó-keresztény hagyományból nézve nem is igazán értelmezhető. Ugyan­akkor a szerző által feltett kérdések általános érvényűek. Hiszen nincs olyan nemzet, amelynek a továbblépéshez ne lenne szüksége arra, hogy szembenézzen az általa vagy éppen az ellene elkövetett bűnökkel.
Tan Twan Eng regényei nemcsak a sérelmekről és a fájdalmakról szólnak, hanem a megbocsátásról is. És arról a mély szeretetről, amely nőt és férfit, illetve mestert és tanítványt – minden ellenséges körülmény dacára – összeköt.