Tabu

Mindent megismerni, megfejteni és tudni: erre törekszik a tudástársadalom, s nemcsak a tudományos ismeretek tárházának bővülését reméli ettől, hanem az emberiség életesélyének és életminőségének megjavulását is. Az orvostudományi kísérletek arra törekszenek, hogy megértsék az okát lehetőleg minden betegségnek, s a megfelelő ellenszereket kifejlesztve gyógyíthatóvá tegyék őket. Ne legyen többé betegség, minden ember legyen egészséges és hosszú életet élhessen. A természettudományok egyre mélyebben látnak bele az anyag legapróbb részleteibe, s a világegyetem működéséből is egyre több mindent fedeznek fel. A teljes megértés célja nem pusztán a kutatói kíváncsiság kielégítése, hanem annak biztosítása, hogy a világ működtethető legyen, s rendelkezésre álljon mindaz, amire az emberiségnek szüksége van az élethez.

A primitív népeket vizsgáló kulturális antropológusok az emberi tudás története első fejezetének a mágikus szakaszt tekintik, amelyben a természet erőiről nem elemző és ellenőrizhető, hanem mágikus ismerettel rendelkeztek az emberek. Ez az ismerethiány félelmet szült, s a nem ismertet tabuval védték, hogy az óvatlan ember ne kerüljön vele közvetlen kapcsolatba, mert annak végzetes következménye lesz. Eme első történelmi korszakot a vallás időszaka követi – vélték a kutatók a XIX. században és a XX. század első évtizedeiben. A vallásban már fejlettebb a valósággal kapcsolatos ismeret és fantázia. A természet világa elkülönül az istenek világától, s ha az ember megfelelő rítusokkal engedélyt szerez a felettes lényektől, hogy a természetet kifürkéssze, akkor nem lehet baja. Ezt a vallási szemléletet váltotta le a tudomány világossága, amely nem ismer isteneket és még kevésbé tabukat. Éppen ellenkezőleg, törekvése a világ titokmentesítése és varázstalanítása.

A gondolkodás történelmének mágikus, vallási és tudományos szakaszra bontása jól ismert és tetszetős, ám sokban ellentmond a tapasztalatnak. Sőt, a fejlődéslogika, amelyre e felosztás épül, maga sem tekintendő szükségképpen igaznak, csak egy lehetőségnek, amely a darwini fejlődéselméletre épül. Mágia, vallás és tudomány egymásba fonódva mindenkor megtalálhatók a történelemben. Amit ugyanis a tudomány vagy a vallás a saját rendszerén kívülre helyez, azt mágiának vagy babonának nevezi. S amit bármely hatalmi érdek titoknak minősít, azt tabuval védi, melynek ledöntése szükséges, de nem veszélytelen feladat.