Az est meghívottja volt Kiss-Rigó László, a szeged-csanádi egyházmegye püspöke, Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház kommunikációs vezetője, Gáncs Péter az evangélikus egyház déli egyházkerületének püspöke, valamint Imrényi Tibor szegedi ortodox parókus és teológus. A beszélgetés abból az alakalomból valósult meg, hogy a város egyetemi pasztorációt végző közösségei azon a héten mutatták be a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjában a 66-os úton nevet viselő interaktív biblia-kiállítást, amelyen az egyetemisták és a város lakói új, játékos formában szerezhettek ismereteket a Szentírásról. A vendégek személyes, Szentíráshoz kapcsolódó bizonyságtételei nyitották a beszélgetést, majd a Biblia Évéről, a már esetlegesen mérhető eredményeiről is szó esett. Számokkal mérhető eredményeket talán nem is kell várni, de az év a lassú szemléletformálásnak bizonyosan fontos eszközévé lett. Több meghívott is kiemelte a Biblia iránti meglepő érdeklődést, valamint azt, hogy ezáltal nagyban formálódhat az egyházakhoz tartozók magatartása is. Kiss-Rigó László püspök kiemelte: újra bebizonyosodott, hogy a római katolikus egyház is sokat tanulhat a protestáns egyházaktól az Ige tiszteletét illetően.
A kerekasztal-beszélgetés során szó esett a Szentírás szerepéről az egyes felekezetek életében. Imrényi Tibor ennek kapcsán kiemelte, hogy az ortodoxia, de tulajdonképpen a római katolicizmus is inkább evangéliumközpontú, ami viszont semmiképp sem jelenti azt, hogy ezek a felekezetek elfeledkeznének a Biblia egyéb részeiről. A Biblia értelmezésének különbségeit firtató kérdésre azt a szívből jövő választ tudták adni a vendégek, hogy a megközelítések között nem tapintható akkora különbség, hogy az ne lenne áthidalható. Így végeredményben a Szentírás megmarad annak az eszköznek, ami jóval inkább összeköti az egyházakat, mint amennyire elválasztja őket. A beszélgetés vége felé, olyan témák merültek fel, mint a Biblia használata az ifjúsági misszióban és ennek újfajta kihívásai, valamint, hogy hogyan írható körül a Szentírás ereje a társadalom egészében. Az egyházak keresik az új utakat és lehetőségeket, ezáltal választ adva az emberek kimondott és ki nem mondott kérdéseire, gyógyítva a társadalom régi, valamint friss sebeit. Ehhez azonban az igét nemcsak egyszerűen olvasni kell, nemcsak tanítani kell róla, de szívből kell élni is minden egyes sorát.
