„Szeretnék püspökként is ember lenni”
Fotó: Lambert Attila

 

A főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás; a társszentelők Michael August Blume apostoli nuncius és Beer Miklós nyugalmazott váci püspök voltak. Marton Zsoltot Ferenc pápa július 12-én nevezte ki a Váci Egyházmegye élére, miután elődje, Beer Miklós – a hagyományoknak megfelelően – 75. élet­évének betöltésekor benyújtotta lemondását.

A Szent Bertalan apostol ünnepén bemutatott szentmisén Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; a püspöki kar csaknem valamennyi jelenlegi és nyugállományban lévő tagja; több határon túli magyar püspök és Antonín Basler olmützi segédpüspök, a Váci Egyházmegyének két püspököt is adó Althann család leszármazottja koncelebrált. Az eseményen jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) parlamenti államtitkára, Latorcai Csaba, az Emmi közigazgatási államtitkára; Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára; Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, valamint számos egyházi és világi személyiség.
Mintegy negyedóráig tartott, míg az asszisztencia, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjai, a koncelebráló papok és püspökök, valamint a Váci Egyházmegye állandó diakónusai, illetve diakónusjelöltjei bevonultak. Szép gesztusként a társegyházak püspökei is a katolikus főpásztorokkal együtt érkeztek meg a szertartás kezdetén. A liturgia elején Beer Miklós nyugalmazott megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, rámutatva, hogy az Úristen gondoskodott népéről, és új főpásztort adott neki. Külön köszöntötte azokat, akik a Marton Zsolt életének és szolgálatának főbb állomásait jelentő településekről, Maglódról, Ecserről, Dányból, Nagykátáról, Gödről, illetve a budapesti Központi Szemináriumból érkeztek.
A Jelenések könyvéből vett szentlecke és a Szent János evangéliumából való részlet meghallgatása után került sor a szentelési szertartásra, amelynek kezdetén, a püspökjelölt bemutatásának részeként, Michael August Blume apostoli nuncius latinul, titkára, Depaula Flavio pedig magyarul ismertette Ferenc pápa július 12-én kelt bulláját.
Ezt követte Erdő Péter bíboros szentbeszéde. Különleges Szent Bertalan apostol meghívása, hiszen először csak érdeklődőként közeledik Jézushoz. Neki nem mondja Jézus, hogy „Kövess engem!”. Ehelyett egy olyan belső eseményre utal, amely megrendíti ezt az őszintén kereső embert: „Láttalak a fügefa alatt.” Ezek a szavak ellenállhatatlan erővel győzik meg Bertalant arról, hogy Jézus a szíveket vizsgálja, hogy ő az Isten Fia. Nem csak Péter vallja meg később, hogy Jézusban felismerte a Messiást. Ez a meggyőződés titokzatos módon Bertalan szívében is kialakul. Jézus pedig az ő hitvallására is válaszol. Ígéretet tesz neki, nem arra, hogy rá építi az Egyházát, hanem arra, hogy még inkább bevezeti őt az Istennel való szeretetkapcsolat élményébe és titkába. „Zsolt testvérünk is átélte a Krisztushoz fűződő személyes kapcsolat nagyszerűségét. Már papi jelmondatául a Jelenések könyvének szavait választotta: »Légy hű mindhalálig, és neked adom az örök élet koronáját«” (Jel 2,10) – mutatott rá a bíboros.
A kereszténység nem puszta életfilozófia, nem hasznos tanácsok gyűjteménye arról, hogy miként éljünk kellemesen. A kereszténység nem a világ megfigyelése alapján összegyűjtött tapasztalatok elméleti rendszere, nem is csupán valamilyen aktuális szociális program, hanem tanítványság, magának Jézusnak a követése – kötötte a szentelendő és a jelenlévők lelkére Erdő Péter.
„Zsolt testvérünk püspöki jelmondatában felragyog a válasz, Isten válasza az ember hűségére. Hiszen a Korintusiaknak írt levélből vett idézet így hangzik: »Hűséges az Isten« (1Kor 10,13). A folytatás pedig Szent Pál megfogalmazásában a következő: »Erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.« Nagyon illenek ezek a szavak arra, aki a mai korban folytatja az apostolok szolgálatát. Nem kényelmes beosztást, társadalmi rangot vagy emberi megbecsülést választ, aki ma elvállalja ezt a küldetést” – hangsúlyozta homíliájában a bíboros.

*

A homília után a püspökjelölt ígérettétele következett, melynek végén a főszentelő azt kívánta neki: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned!” A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott, amely alatt Marton Zsolt az Istennek való teljes önátadás jeleként földre borulva imádkozott.
Ezután a jelen lévő püspökök kézrátétele, illetve a felszentelő ima következett. Erdő Péter a szentelendő fejét megkente olajjal, majd az evangéliumoskönyvet, valamint a főpapi jelvényeket: a püspöki gyűrűt, a mitrát – püspöksüveget – és a pásztorbotot vehette át Marton Zsolt. Az új váci főpásztor ezután elfoglalta püspöki székét.
Az újdonsült megyéspüspök békecsókot kapott előbb a főszentelőtől, majd minden püspöktársától. Ezután az egyházmegye papjai – köztük az egyházmegye területén szolgáló szerzetes papok – és az állandó diakónusok egyenként Marton Zsolt elé járultak, és kézfogásukkal kifejezték engedelmességüket és tiszteletüket.
A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódott, ekkor az újonnan felszentelt püspök átvette a főcelebránsi szerepet a főszentelőtől. A szentmise végén felhangzott a Te Deum, miközben az új püspök – elődje, Beer Miklós és Varga Lajos váci segédpüspök kíséretében – végigvonult a hajón, áldást osztva.
A hálaadó ének után Varga Lajos megköszönte a nyugdíjba vonuló Beer Miklós 16 évi szolgálatát, és további jó püspöki szolgálatot kívánt neki, immár az új főpásztorral való együttműködésben. A segédpüspök ezután Marton Zsoltot köszöntötte az egyházmegye papsága, a szerzetesek és szerzetes nővérek, a diakónusok és más világi szolgálók, valamint az egyházmegye hívei nevében. Szolgálatára Isten bőséges áldását kérte.
Majd Marton Zsolt szólt az egybegyűltekhez. „Hűséges az Isten” (1Kor 10,13b) – püspöki jelmondatából kiindulva mondott köszönetet eddigi életéért, elsősorban Istennek. Megköszönte, hogy az Úr meghívta a papi és a püspöki szolgálatra. Köszönetet mondott szüleinek, testvé­ré­nek, rokonainak és barátainak. Megköszönte tanítóinak, nevelőinek, korábbi plébániai híveinek és a Fokoláre mozgalom tagjainak, amit érte tettek. Elmondta, hogy hálával emlékezik az őt pappá szentelő Keszthelyi Ferencre, akinek a titkára is lehetett. Külön megköszönte Beer Miklósnak, akinek hatalmas embersége példa számára, hogy megismerkedésük kezdetétől a bizalmába fogadta, és mindig támogatta.
Az új megyéspüspök ezután fölvázolta főpásztori programját. Felidézte azt a történetet, amikor nagykátai káplán korában elment a strandra a hittanosokkal, akik korábban valószínűleg még nem láttak papot fürdőnadrágban. Az egyik kisgyerek odament hozzá, és azt mondta: az atya olyan, mint egy ember. Szeretnék püspökként is ember lenni – hangsúlyozta Marton Zsolt.
Elmondta, a püspöki kar közösségének értékes tagja akar lenni. Egyházmegyéje papjainak pedig azt üzente, szeretne ugyanazzal a szívvel jelen lenni közöttük, mint eddig, s főpásztorukként állni a presbitérium élén. Marton Zsolt úgy fogalmazott, hálás a tízéves plébánosi és a hétéves esperesi tapasztalatokért, azért, hogy ezáltal részesülhetett paptársai örömeiben, és megérthette nehézségeiket is. Szeretne egyházmegyéje lelkipásztorainak atyja lenni, idősebbeknek és fiataloknak egyaránt. Mindenkivel személyesen akar találkozni, és lehetőségei szerint mindenkit meglátogatni.
Szeretettel köszöntötte a kispapokat, az egyházmegyében szolgáló állandó diakónusokat és a világi munkatársakat, akiknek fontos szerepük van Isten országa építésében.
Az egyházmegye híveinek Szent Ágostonnal szólva azt üzente: „Veletek vagyok keresztény, és értetek vagyok püspök.” Kérte őket, szeressék a papjaikat, imádkozzanak értük és azokért, akik a lelkipásztorkodásban a segítségükre vannak. „Veletek együtt alkotjuk Krisztus Egyházát. Mivel püspökként is szeretném megismerni az egyházmegyémet, a plébániai ünnepek alkalmával találkozni fogunk.”
Jövőbeli püspöki szolgálatára egy hasonlatot hozott: „nem bozótvágóval jöttem vissza az egyházmegyébe, de jó szőlősgazda módjára – a Szentlélekre figyelve –, ha kell, megmetszem a szőlőt, ott és akkor, amikor szükséges. Nem azért, hogy fájjon a vesszőknek, hanem hogy a tőke még bővebben teremjen.”
Marton Zsolt püspöki címerének pajzsában szerepel a piros szín, a mindhalálig való szeretet szimbóluma. Kinevezését is egy vértanú szent emléknapján kapta, szentelése pedig egy vértanú apostol ünnepén történt. Ezt Istentől jövő üzenetként és meghívásként értelmezi. „Kész akarok lenni az életemet is odaadni Egyházamért és a rám bízottakért, akár a vértanúság árán is. Meghívom az egyházmegyémet, hogy a jövőben is elszánt hűséggel és szelíd szeretettel ragaszkodjunk az evangéliumi hithez és a tiszta erkölcsiséghez” – fogalmazott.
A szertartás ünnepélyességéhez hozzájárult a sokszínű liturgikus zene: a váci székesegyház Szent Cecília kórusa és a székesegyházi kórusiskola tanári kórusa mellett a budapesti Don Bosco kórus, a Gödöllői Premontrei Szkóla és a lengyelországi lublini székesegyház fiúkórusa is zenei szolgálatot teljesített. Szólót énekelt Szabóky Tünde szoprán énekes, akit Kostyák Attila hegedű- és Bednarik Anasztázia orgonaművész kísért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..