Szeretlek, Faust

Mi­ről be­szél­get­he­tett vol­na az a két fér­fi, akik tel­je­sen el­té­rő éle­tet él­tek? A Szí­nész hi­té­ről, éle­té­nek ér­tel­mé­ről fag­gat­ja a Pa­pot, aki kész vé­gig­gon­dol­ni múlt­ját, je­le­nét, s elő­re­te­kin­te­ni a jö­ven­dő­re.
A kor tör­té­nel­mi alak­jai, Rá­ko­si, Pé­ter Gá­bor, Szekfű Gyu­la, Ko­dály Zol­tán is fel­buk­kan­nak e kü­lö­nös ere­jű és meg­rá­zó film­ben, ám szá­mom­ra még­is a lé­lek leg­mé­lyé­ig ha­tó pár­be­szé­dek a leg­fon­to­sab­bak, ame­lye­ken akár egy éle­ten át töp­reng­he­tünk… „Az em­ber­nek ak­kor jön el az utol­só per­ce, ha meg­szű­nik hin­ni” — hall­juk Mindszentytől. Majd a zá­ró kép­so­rok­ban: „Igen, van ér­tel­me a szen­ve­dés­nek, ne­me­se­dik a lé­lek, mely­nek egyet­len bol­dog­sá­ga le­het, ha sza­ba­don vá­laszt min­den hely­zet­ben. Mert lé­gyen há­bo­rú, ár­mány­ko­dás vagy meg­kí­sér­tés, (…) bol­do­gok, akik szen­ved­nek, mert ők el­nye­rik az üd­vös­sé­get és a men­­nyek or­szá­gát. Sem­mi sem le­het olyan fon­tos, mint a lé­lek eme sza­bad­sá­ga.”