Fotó: Lambert Attila
Tízezrek indultak útnak szerte Portugáliában 1917. október 13-án, hogy eljussanak Cova da Iriába, ahol május 13. óta csodás jelenségek szemtanúja volt három pásztorgyerek. A jelenésekben Máriát látták és hallották. A Fatima mellett található völgy felé tartó embereknek Ourém városától gyalogosan kellett folytatniuk az utat, a tizenkét kilométert imába merülve tették meg. Idén ünnepeljük Fatima csodájának 100. évfordulóját. Ebben a száz esztendőben az Egyház megtartotta és éltette Fatima tiszteletét, s ezzel egy olyan lelki valóságot ragadott meg, amely segített az embereknek Istennel való közelségük helyreállításában. Az évforduló alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia országos zarándoklatot hirdetett meg, hogy a Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István király-templomnál összegyűlve szentmisében imádkozzanak a hívek, hazánkat és népünket a Szűzanyának felajánlva.
Snell György püspök kezdeményezésére és a Mária Rádió szervezésében Budapesten gyalogos menet indult a soroksári fatimai kegyhelyhez. A hívek a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomnál gyülekeztek, és rózsafüzért imádkozva tették meg a tizenkét kilométeres utat, a tizedek között énekkel köszöntve a Szűzanyát.
Az imádkozók csoportja reggel hét órakor indult útnak. Mintegy háromszázan, az ország számos pontjáról. Lajos bácsi Szelestéről jött, Géza Jákról, Ignác Szombathelyről, Magdolna Bagról, Anna Vácszentlászlóról, a nyolcvanhat éves Ildikó néni Békásmegyerről.
Tihanyi Péter atya, városmajori káplán haladt a menet elején, és a sort Tölgyesi Csaba Alberik OCist. zárta, szentgyónási lehetőséget kínálva a zarándokoknak.
A Duna mentén vezetett az út, jobbról a folyó, balról szakaszonként füves-ligetes terület, másutt gyártelep választ el a város zajától. Budapest rejtett kincse ez a méltatlanul elhanyagolt Ráckevei-Soroksári-Duna-ág mellett vezető, hol aszfaltozott, hol keskeny kavicsos ösvénnyé szűkülő út. Biciklisek, futók számára igazi paradicsom ez az útvonal.
A mindenfelé szétszórt rengeteg szemét felkiáltójelként hatott: mentsük meg a soroksári ágat!
A menetben gyaloglók száma az út során folyamatosan nőtt, a HÉV-megállóknál újabb és újabb közösségek csatlakoztak. A Gubacsi hídnál rövid pihenő következett. Tihanyi Péter röviden arról beszélt a zarándokoknak, mennyire fontos tudatosítani, hogy Istennel együtt gyalogolunk ezen az úton. Azt kérte, a következő fél órát teljes csendben tegyük meg, hogy Isten is megszólalhasson bennünk. Pesterzsébetre érve aztán már újra hangzott a rózsafüzér, így érkezett meg a menet a szentmise helyszínére, Soroksár-Újtelep 2002-ben felszentelt templomához. A téren már nagy sokaság imádkozott. Plébániák, települések és iskolák táblái emelkedtek a magasba mindenütt. A munkanap ellenére is sokan voltunk, mintegy hatezren. A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. A püspöki kar szinte valamennyi tagja koncelebrált, és több száz paptestvér is jelen volt a közösségével.
A sokaság szinte körülölelte a Fatimai Szűzanya tiszteletére épült templomot, amelynek negyvenegy méteres tornya messze a családias kertváros házai fölé magasodik, hirdetve a világnak Máriát.
Erdő Péter bíboros a fatimai üzenetről beszélt, amely egy vészterhes korban hangzott el. Akkor, amikor nemcsak a kommunizmust építő Oroszországban kezdődött meg a keresztények üldözése, de Portugália is ellenségesen viszonyult a valláshoz. A bíboros homíliájában Szűz Mária szenvedését állította a középpontba. Úgy fogalmazott: édesanyaként a legnagyobb kínokat kellett kiállnia Krisztus keresztje alatt, de sokat szenvedett attól is, hogy a világban látszólag minden Krisztus kudarcát mutatta, gyakran mintha az ellenkezője történt volna mindannak, amiben hitt.
Mária a példaképünk és a vigaszunk. Rá tekintve mondhatjuk ki: van édesanyánk, aki gondoskodó szeretettel közbenjár értünk.
„A történelemben Krisztus igazsága újra meg újra a gyűlölet és az erőszak áldozata, a rágalom és a gúny céltáblája volt” – mutatott rá Erdő Péter. Fatima üzenetét az üdvösség iránti aggodalom hatotta át, száz évvel ezelőtt a Szent Szűz imát, engesztelést és felajánlást kért. Erdő Péter szavai is aggodalommal szóltak: „Ma hazánkban Egyházunkat, de népünk életét is az elszürkülés, a hit és az érdeklődés elvesztése fenyegeti a leginkább, mégpedig azért, mert maga az ember változik meg bennünk. Mintha magunk is olyanok lennénk, mint az internetes csevegésekben megjelenő, mosolygó vagy sírásra görbülő szájú hangulatjelek, amelyekkel kifejezni igyekszünk, hogy valami tetszik, vagy nem tetszik. Mintha a szellemi és az érzelmi gazdagságunkat nyelné el a körülöttünk kavargó, mindent betöltő hangzavar.”
A bíboros a Szűzanyához fordult: felajánlotta országunkat és népünket égi édesanyánknak. „Ne zárjuk be a szívünket egyetlen bajba jutott embertársunk előtt sem!” – buzdított a főpásztor.
Az orosz fogságot megjárt Novák József soroksár-újtelepi lelkipásztor fogadalmából indult el hazánkban a Fatimai Szűzanya tisztelete. Az ő erőfeszítéseinek köszönhetően kaptunk Fatimából kegyszobrokat az 1957-ben megindult templomépítés idején. A munkálatokat a hatalom felfüggesztette, de azt nem tudta megakadályozni, hogy Novák József atya „lelki templomot építsen”: az egész országot behálózó imamozgalmat alapított, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy a templom építésének gondolata továbbélt, és 2002-re végül meg is valósulhatott. Ma a kertvárosi övezetté vált Soroksár-Újtelep temploma ez az istenháza, de ugyanakkor az egész ország fatimai zarándokhelye is. Amint a kegyszobrok a forradalom után, úgy korunkban a templom is a remény jele.
