Diakónust szenteltek Máriapócson

Az érsek a felolvasott evangéliumi szakaszról elmélkedett: Szent Tamás az apostolokkal együtt a feltámadás hírnöke. Jézus tanítványainak küldetése az örömhír terjesztése, s ebben Tamás apostolnak különleges szerepe van: ő mélyebbre akar jutni, mélyebbre akar látni. A sebben „kutakodik”, és megtalálja a bizonyosságot, amit keres. „De nem mindenkinek van érzékenysége ahhoz, hogy a sebekbe lásson” – tette hozzá a szónok.
Krisztus titokzatos teste, az Egyház sebekkel van tele, s bár a pokol nem vesz erőt rajta, látnunk kell gyengeségeit. Ám e gyenge testet átjárja ­Isten. A gyengékhez, a betegekhez, a gyermekekhez, a hitetlenekhez, a papokhoz és a hívekhez odahajolva – Tamásként a sebekbe bocsátva segítő kezünk – támaszai lehetünk e gyenge testnek – fogalmazott Kocsis Fülöp.
A mostani szertartás során erre a szolgálatra, a segítésre szentelődik fel Grunda Dávid az isteni kegyelem által – hangsúlyozta a metropolita, majd e szavakkal zárta beszédét: „Reméljük, hogy Dávid diakónusi feladata nemcsak a támogatásra, hanem Isten erejének közvetítésére is szolgál majd.”
Szocska Ábel apostoli kormányzó a szent liturgia végén átadta a Nyíregyházi Egyházmegye új diakónusának első kinevezését, amely Máriapócsra szól egy időre. A kegyhelyigazgató, Orosz István parókus a szolgálattevő feleségét is köszöntötte.
Grunda Dávid diakónus szavai az újszentelt alázatáról tanúskodtak.
„Ezért az Ige hiteles szolgálata megköveteli a paptól, hogy önmaga mélységes megtagadására törekedjen, egészen addig, hogy az Apostollal ki tudja mondani: »már nem én élek, hanem Krisztus él bennem«. A pap nem az Ige gazdája, hanem szolgája. Nem ő a Szó, hanem (…) a Szónak a hangja” – írta az áldozópa­pokról elmélkedve, de minden szolgálattevőre vonatkoztathatóan az Amint az Atya szeretett engem – 365 gondolat a papság évére című könyvében XVI. Benedek pápa.

Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye