Szentkúti kaland

Ebédidőben a kút mellé telepedve el is szégyelltem magam, hogy hátizsákomban a szendvics mellett ott volt a gyógytea is, pedig itt zubog a nem is tiszta, friss víz. Megtöltöttem palackomat szentkúti vízzel, és elindultam gyalogszerrel Mátraverebély felé. Hamarosan felvett egy autós, aki egészen Budapestig hozott. „Melyik kútból vette a vizet?” – kérdezte. Mondtam, ő pedig felvilágosított: „Hátrább kellett volna mennie, az igazi Mária-kútig. Ez a víz, itt elöl, nem az igazi…” A beszélgetés hamar vallási-hitbeli kérdésekre terelődött, aztán autós vendéglátóm Szurdokpüspökinél „rövid kitérőre” invitált, s egy szépen rendbe hozott forráshoz vitt. Egy nagy szobrot is felállítottak, egy ősi magyaros fafaragásokkal díszített női alakot, fölötte mint védőernyő egy hatalmas korona, oldalán néhány „magyar szent” (köztük Mátyás király!) frissen festett képe. A forrást hollószárny alakú tető védi, árnyékában pad. Ez a meditációra szolgáló „táltos fénypad” – mondta kísérőm, hozzátéve: nagy pontossággal állították be a kimért pozitív energiamező keskeny sávjába, hatását csak így éri el. Az információs tábláról aztán megtudtam: a Hollós-dombi Istenanya kútjánál járunk.

Igazából csak ekkor kapcsoltam. Valami zűrzavaros táltos-vallás követőjének útitársa lettem. De vendéglátóm sem erőszakos, sem tolakodó nem volt, sőt, udvarias érdeklődéssel hallgatta véleményemet vallási kérdésekben. Nehezítette a dolgomat, hogy útitársam nem ismeri sem a Bibliát, sem a zsidó és a keresztény vallás összefüggéseit, ráadásul hevenyészett „eszmerendszerében” már-már komikusan keverednek a pszichológiai, nyelvészeti, geofizikai, földrajzi, történelmi, egészségügyi, vallási fogalmak. Megtudtam például, hogy külön van „jó” és külön „rossz” isten, mely tényt ráadásul már az ősmagyarok is tudták, hiszen az „s”, a „t” és az „n” betűk egyaránt előfordulnak mind az „isten”, mind a „sátán” szavunkban, de van külön férfi és női isten is, így Mária istenanyaságán nem a Krisztus-anyaságot kell értenünk. Elmondta azt is, hogy Mária mint földanya személyesen hozta el a fényt hazánk ma ismert Mária-tiszteleti helyeire, így tüntetve ki népünket különös védelmével…. De nem folytatom: reklám nélkül is van e „tanításnak” követője, s úgy tűnik, szponzora is. Hiszen a szurdokpüspöki mellett sorra létesülnek a gyógyító energiát népszerűsítő táltos szellemi központok (Buda és Attila Kapuja, a Szent Fa-kápolna, vagy éppen nemzeti búcsújáró helyünk közvetlen közelében a „Szűz Mária táltos címerével díszített tó”), mely helyek – a népszerűsítő tanfolyam kinyomtatott tananyaga szerint – egyértelműen arra szolgálnak, hogy a hiszékeny, becsapott embereket „megszabadítsák a halott emberek szellemétől”, hogy ily módon kigyógyítható állapotba kerülve a csodadoktorok közreműködésével megszabaduljanak mondjuk a gerincvelősérvüktől vagy az ízületi gyulladásuktól.

Egyértelmű tehát, hogy nem egy gyorsan felejthető kalandban, egy megmosolyogtató epizódban volt részem. Hiszen itt nem egyszerűen a vallásszabadság jegyében kinyilvánítható különböző vallási-világnézeti tanok szabad és nyilvános hirdetéséről vagy megvallásáról van szó, hanem olyan visszaélésről, s a természetes erkölcs olyan komoly megsértéséről, amely a társadalmi élet súlyos károsodását eredményezi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..