Szentírás-magyarázat: „Ezentúl emberhalász leszel…” – Évközi 5. vasárnap – Lk 5,1-11

A középpontban a halfogás eseménye áll, amely önmagán túli jelentőséggel bír, nem véletlen, hogy a húsvét utáni eseménysorba is illeszkedik egy hasonló eset, ráadásul mind a két alkalomban ugyanaz a keserű emberi tapasztalat áll a háttérben: „Egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit” (Lk 5,5; vö. Jn 21,3). A bőséges zsákmány nem egyszerűen Isten csodatevő hatalmának demonstrációja. Az emberi erőfeszítés hiábavalósága, az üres, majd az isteni intésre hirtelen szakadozásig megtelő háló szimbolikus jelentéssel bír. Halászok ők, akiket Jézus így hív el: „Jöjjetek utánam, én emberek halászává teszlek titeket” (Mt 4,19). Meghívásuk tapasztalata felől közelítve érthetjük meg a történést: a feladat, amelyre Isten kiszemeli őket, emberi erővel bevégezhetetlen. Tizenkét ember az egész világ ellenében? Egyszerű halászok a bölcsekkel és tudósokkal szemközt? A hiábavaló éjszakai vesződség és az üresen maradó háló: a pusztán emberi erőből beteljesíteni akart küldetés. A halfogás: Isten kegyelme, ereje, amely nemcsak alapja minden emberi küldetésnek, de egyszersmind beteljesítője is. Így már felfejthető a perikópa három részét egybetartó gondolat: az evangéliumi, jézusi küldetés az. Jézus örömhírt hirdető, Isten országát bejelentő hivatásába (1. rész) akarja bevonni az apostolokat, ennek feladatát szeretné rájuk bízni (3. rész). Az ember erre önerőből alkalmatlan, ám Isten erejével mégis képes rá, sőt a gyümölcs messze meghalad minden képzeletet (2. rész). Nem csoda, hogy Péter megdöbben, megretten. Tisztában van vele, hogy akivel (és amivel) itt találkozik, az nem egyszerűen az isteni közelség érzése vagy az emelkedett lelkiállapot. Itt magának Istennek a jelenléte válik kézzelfoghatóvá, az ő hatalma működik. A végtelen szentség és fény színe előtt csak ennyit mondhat: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” (Lk 5,8). Jézus lesz az, aki válaszával lehetővé teszi számára, hogy végül mégis megmaradjon ebben a jelenlétben: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). Isten hatalma, jelenléte – bár összezúzhatná – bevonja az embert hatalmas üdvtervének megvalósításába. Keresztény küldetésünk nagy méltósága ez.